Állás Wanted

Sziasztok!

Gondoltam a mai napon bemutatom a magyar állásportál-piac egyik reménységét, a szlovák munkerőpiac egyik kihelyezett harcosát a workania.hu-t.

Workania.hu

Első hallásra az ember nem igazán tudja hova tenni ezt a nevet. Én legalábbis nem tudtam és nem tudom most sem, hogy ez a work + mania, avagy valami teljesen más szókapcsolat eredménye. A honlapon az olvasható, hogy szlovákok és pár éve jöttek a magyar piacra.

Sebaj, a fura névválasztás után fókuszáljunk az oldalra.
Szép logó, letisztult, jót áttekinthető első benyomás. Minimalizmus minden felé, de teszik mindezt egy szép és szerethető kivitelezésen keresztül.

Az én első benyomásom erről a cégről valamikor tavaly év vége felé volt, amikor láttam a reklámjaikat a TV-ben. A reklámokat nem igazán értettem. Számomra ez az 'I love new work' az "I love New York" mottó vicces átültetése ebbe az álláskeresés világába nem igazán volt megragadó. Nem tudtam, hogy ez az oldal mit csinál máshogy, mit csinál adott esetben jobban, mint mások.

Az oldalt böngészve ugyanez a gondom. Szép szép, de nem látom, hogy miért pont őket kéne választanom. Nem jön át az oldal üzenete.
Az egyértelmű, hogy jelenleg elég kevés lehetőség van az oldalon (kb 180 cég 1000 állást ajánl), de nem látom, hogy mi az ami megkülönböztetné őket a többitől. Ennek az oka talán az, hogy nem is igazán van olyan, ami megkülönböztetné...

Ahogy mélyebben elmerülök az oldalba, nagyon jók a benyomásaim. Egyszerű, könnyen olvasható, okosan szerkesztett portál... DE! Nem érzem, hogy ki a célközönség.

A pályakezdőket célozza meg, a középkorúakat, a fizikai munkásokat, a legképzettebbeket, vagy kit??

Ez az egész azért fontos, mert ez a 180 cég nagyon kevés ahhoz, hogy az ember azt mondja na itt feltétlenül találok valami jót. Nem a 180 a gond, hanem  az, hogy nem tudom, hogy ezek a cégek milyen embereket, milyen pozíciókra keresnek. Beleböngészek az állásokba, de itt sem igazán látom át a helyzetet... Találok forrasztó operátort, kukorica nemesítőt és konstrukciós mérnöki állást is...

Az oldal szerintem az eddigi legjobb, amit láttam. A kivitelezés profi és átgondolt, de a stratégiájuk nem világos számomra. Pont emiatt nem érzem azt, hogy ez az én oldalam. Az a benyomásom, hogy nagyot akartak markolni (erre mutattak a reklámjaik, ahol nem merték egyértelműen kommunikálni, hogy kik is ők, és ezt támasztja alá az oldal is), de valószinűleg kevesebbet fogtak így, mintha egy konkrét célcsoportra fókuszáltak volna.

Workania.hu

1. Szép, áttekinthető, minimalista portál. Igényes megoldások.
    
2. Nagyon jól strukturált rendszer.
    
3. Könnyen használható álláshirdetés-kereső.
    
4. Nem érezni, hogy mi is az oldal célja, miben egyediek, miért lenne érdemes náluk állást keresnem. Nem jön át a workania üzenete.
    
5. Kevés cég és kevés ajánlat és emellett nem igazán tudni, hogy ezen a portálon kik is a valódi célközönségek. Emiatt senki nem érzi magáénak az oldalt.
    
6. Nem igazán foglalkoztak az oldalhoz kapcsolódó extrák kidolgozásával leszámítva egy álláskalauzt és pár cikket. Kicsit hiányzik az oldalról a mély tartalom.

Összpontszám (1 - 10): 7.7

Állás Wanted javaslat: Ajánlott
 

Sziasztok!

Az elmúlt napokban kicsit összekapartam magam, de még most sem túl mesés a kedvem.

A blogomat teljes titokban vezetem, egy-két nagyon közeli emberen kívül nem tud róla senki. Nem tudom miért nem mondom el, de azt érzem, hogy jobb ez így. Nem akarom, hogy minden bejegyzés után az ismerőseim véleményét kelljen hallgatnom arról amit előző este írtam...

A minap egy hihetetlen történetet hallottam egy gyerekkori cimborámtól sörözés közben. Állítólag egy nagyon jó barátjával történt az eset. Az igazságot nem tudom, lehet, hogy az egész csak egy városi legenda, de lehet, hogy valóban megtörtént. Valószínűleg sohasem fog kiderülni. Mindenestre érdekes és elgondolkodtató...

A történet főszereplője egy fiatal, nemrég végzett egyetemista srác.
2008 júniusában végzett egy elég erős pesti egyetemen, boldog párkapcsolat a háta mögött és optimizmussal telve nekivágott az álláskeresés végtelen fergetegének.

Hetek teltek el visszajelzés nélkül. Aztán hosszú hónapok után állásinterjúra hívták végre, de sajnos nem jött neki össze. A barátnőjével közben megszaporodtak a viták.
Ahogy az minden túl hosszú ideje "szabad" embernél lenni szokott az álláskeresés sikertelensége kihatott a hétköznapi hangulatára, illetve az emberekkel való viszonyára is. Kevésbé volt megértő és toleráns, mint korábban, sokkal könnyebben felhúzta magát, mint korábban.

Eltelt két hónap, beköszöntött a nemzetközi pénzügyi válság. A helyzet még reménytelenebbnek tűnt, mint korábban.
Ekkor azonban történt valami. Valaki felhívta, hogy nem lenne-e kedve elmenni egy állásinterjúra, egy pályakezdőtől meglepően magas pozícióra. Teljesen meglepődött, megkérdezte, hogy miért pont rá gondoltak, erre azt a választ kapta, hogy a kezükbe került az önéletrajza, ami nagyon pozitív benyomást tett rájuk és szeretnék személyesen is megismerni.

A srác a fellegekben járt. El sem hitte, hogy mindez vele történik. 
Az interjút este 8-ra beszélték meg a cég székházába.

Már ez is kicsit fura volt főszereplőnknek, de azt gondolta, egy ilyen kiélezett gazdasági helyzetben a túlóra teljesen megszokott és érthető, hogy nem munkaidőben akarnak új emberek felvételével bajlódni.

Az interjún két 30-as évei elején álló fiatal várta. Azt mondták ők a vállalat HR felelősei. Hosszas beszélgetés következett. Sokszor arrogáns, viccelődő, néhol igen kínos módon kérdezték hősünket. A beszélgetés végén aztán azt mondták, hogy le vannak nyűgözve, hogy ennyire jól állta a kínos kérdéseket, ezért úgy döntöttek neki ajánlják fel az állást. 340.000 forint nettó, céges telefon és egyéb juttatások. Emberünk a föld fölött járt legalább egy fél méterrel. A két interjúztató azt mondta holnap jöjjön be és mindent megbeszélnek. 

Emberünk elégedetten indult haza. Rögtön tárcsázta a barátnőjét, akit azonban nem sikerült elérnie. Ezután szüleit hívta, akik elképesztően büszkék voltak a fiukra és repestek az örömtől...

A kép azonban túl idilli volt. Főszereplőnk telefonja megcsörrent. Egy új sms. Olvasás. "Te szerencsétlen komolyan elhitted, hogy felveszünk egy ilyen állásra? Balfasz. Vedd már észre, hogy csúnyán át lettél baszva!! Kata amúgy jó bőr, igérem vigyázni fogok rá!"

Igen. A lány elhagyta, és az a srác akiért elhagyta kitalálta, hogy még jobban megalázza a pofára ejtett főszereplőnket... Hát sikerült neki...

A srác állítólag azóta teljesen maga alatt van azóta és hazaköltözött a szüleihez Békéscsabára, ami azért nem is csoda.

Hogy a történetből mennyi az igaz? Nem tudom. A gyerekkori haverom régen is nagy sztoris volt, így azért nem esküdnék meg rá, hogy a sztori minden szava igaz. De ha igen... akkor ismét megismerhettük az ember aljasság egy eddig ismeretlen szintjét, valamint megtudhattuk, hogy vannak dolgok, amik túl szépek ahhoz, hogy igazak legyenek... még az álláskeresés során is...
 

Sziasztok!

Ahogy azt az előző bejegyzésemben elmeséltem, voltam a minap egy állásinterjún, ahol nem igazán sikerült átadnom azt, amit szerettem volna. Ennek az eredménye az lett, hogy a haverom mesélte, hogy már felvettek valakit a keresett munkára. Pofon. Az első. Sebaj.

A hétvége során még egy nagyon embert próbáló, kemény feladatom, tapasztalatom volt. Úgy döntöttem megpróbálom az összes szóba jöhető ismerősömet felhívni és megkérdezem nem tudnak-e esetleg segíteni valamit, nem hallottak-e esetleg egy olyan betöltésre váró munkáról amire alkalmas lennék...

Ez a legalja. Én egy igen önérzetes embernek vallom magam, így minden kéregető telefonhívást egy-egy belső önkínzásként éltem meg. Borzasztó belegondolni, hogy az egyik nap még együtt mentünk sörözni valakivel a suli után, aztán néhány évvel később azzal jelenek meg az életében újra, hogy nem tudna-e segíteni... Hasonló esetben nekem is meg lenne a véleményem az illetőről, ha hasonlóval keresne meg.

De, el vagyok keseredve, nagyon, ezért most már mindent megteszek, ami csak eszembe jut. Ez nem az önbecsülés és önérzet korszaka. Aki munkát akar annak ezeket a szavakat most a legjobb ha elfelejti.

Válság van. Ezt látni, hallani mindenhol. Munkahelyek szünnek meg folyamatosan. Emberek rettegnek, hogy mi vár rájuk holnap. Én meg aktívan állást keresek... Abszurd.
Olyannak érzem ezt a küldetést, mintha a pestissel küzdő 1665-ös Londonban próbálnék édes, kis házipatkányokkal házalni... Esélytelen az egész.

De nem lehet feladni, mert az nem megoldás.
A hangulatom elképesztően ciklikus mostanság. Amikor elérek egy mélypontra, akkor két dologra szoktam gondolni búfelejtő gyanánt. Egyrészt eszembe jutnak a régi szép emlékek az életemből, azok amelyek számomra a legfontosabb pillanatok, amik valószínűleg életem utolsó pillanatában is leperegnek majd.
Ha ez sem vidít fel, akkor szokott jönni a kettes verzió. Ilyenkor arra gondolok, hogy néhány év múlva az egész csupán egy homályos, rossz emlék lesz, semmi több. Lennénk már ott... Már nagyon várom.

Addig is küzdök tovább és böngészem az Internetet és nyitott szemmel járok a világban, hátha rábukkanok arra amit kerestem. No és persze örömmel olvasom az általatok küldött olvasói leveleket! Küldjetek minél többet és a legjobbakat közzétesszük, ahogy eddig is!

Hamarosan megosztom a legfrissebb élményeimet, tapasztalataimat veletek!

Sziasztok!

Voltam állásinterjún, ahogy azt megírtam korábban.
Nem úgy sült el, ahogy szerettem volna, nem sikerült igazán meggyőznöm szerintem őket, de majd pár nap múlva elválik, azt mondták hamarosan jelentkeznek, ha engem választottak... Gondolom soha többé nem hallok róluk...

Miután hazajöttem az interjúról, úgy éreztem, hogy ez most nem az a pillanat, amikor nyugodtan és elégedetten hátradőlhetek. Tennem kell azért, hogy változtassak a helyzetemen. Neki is kezdtem. Folytattam a tapasztalataimgyűjtést egy másik magyar "nagyágyúval" az állásportálok tekintetében, és felfedező utat tettem a JobPilot.hu nevű portálon. Íme a tapasztalataim.

Beütöm a pontos címet. Töltés...

Első benyomások. Csúnya, csúnya és még annál is csúnyább. A kép valamiért el van csúszva, közel a 30% az oldalnak, jobb oldalon teljesen üres. Hihetetlen, hogy ilyen portálok ennyire nem adnak ezekre a dolgokra.

A főoldalon még két dolgot szűrök le hirtelen, egyrészt, hogy egy ilyen vérpiros színű színre alapozzák az egész portált, illetve, hogy az egész tele van sűrítve reklám bannerek tucatjaival. Persze, ez egy fontos bevételi forrás, de ettől ez még ronda.. Belemerülök a részletekbe.

A nem túl meggyőző első benyomás után, be kell ismerni, hogy látszik valóban sok időt töltöttek el különböző cikkek, tanácsok, tippek megírásával.
Már-már el is kezdenék olvasni egy-egy cikket, azonban hirtelen meggondolom magam, mivel hihetetlen zavarónak tartom, hogy minden cikknél beteszik hatalmas ablakokba, hogy regisztrálj, illetve böngéssz az álláshirdetések között. Nekem ez túl sok. Én soha nem szerettem amikor rámerőltettek valamit. Ha egy pici ízléses gombbal jelezték volna ezt akkor oké, de így ez már zavaró. Sebaj, kemény leszek, nem adom fel, tovább küzdök.

A negatív élmények, benyomások mellett azonban meg kell említeni, hogy az oldalnak vannak pozitívumai. Ilyen pozitívum például, hogy látszik valóban gondolkoztak az oldalon, érezhető, hogy törekedtek arra, hogy új dolgokkal bővítsék az amúgy unalmas állásportálok tömegét. Tetszik például, hogy a cikkeket hozzá lehet adni egy saját mappánkhoz. Más kérdés, hogy használja-e ezt valaki, de a lehetőség legalább meg van.

Sajnos azonban a kreatív megoldásokra való törekvést sokszor  túlzásba viszik...Tipikus példa erre a 'Kávészünet' elnevezésű menüpont. Ide, az általuk - amúgy tévesen - viccesnek ítélt cikkeket, képeket, tanácsokat tették fel.

Biztos csak én látom így, de engem ez a hatalmas "szabadság" mostanra már elkezdett egyre jobban frusztrálni és zavarni és amikor azt látom, hogy azok az oldalak, akiktől a megoldást, a segítséget remélem ilyen kis vicces dolgokkal ütik el az idejüket, ahelyett, hogy a valóban fontos szempontokra fókuszáljanak, akkor kicsit elkeseredem és azt érzem ez a portál nem az amit én keresek...

JobPilot.hu

1. Nagyon elmaradott, élvezhetetlen látvány- és színvilág
    
2. Az álláskeresőjük nem elég részletes, rosszul strukturált a rendszer
    
3. Reklámbannerek mindenhol, mértéktelen bannermennyiség, ez zavarja az oldalra látogatókat
    
4. Látszik, hogy szeretnének nagyon átfogó portált csinálni, sok tanács, cikk, hír, néhol szép megoldások találhatóak az oldalon
    
5. Kevés cég (azok is főleg multik) és kevés állásajánlat van
    
6. Túl rámenősek  (mindenhol van egy hatalmas regsiztráció, vagy állásszűrés gomb)

Összpontszám (1 - 10): 4.1

Sziasztok,

bocsika, hogy sokáig nem írtam, de egy barátomnál töltöttem pár napot Sopronban.
Túl sok izgalmas nem történt velem leszámítva egy-két - szerintem - hihetetlen olvasói levelet, illetve azt, hogy behívtak állásinterjúra!!!

Na jó, ez kivételesen nem az én érdemen, egy haverom cégénél (nem övé a cég,  csak ott dolgozik) keresnek egy embert egy nem túl komplex munkára, de egész jól fizetnének, ahogy hallottam. Holnap megyek, szóval szorítani!!

Addig is élvezzétek az egyik pár napja érkezett olvasói levelet.

Kedves Hopeful John Doe!

Körülbelül 1 hete bukkantam rá a blogodra a google segítségével. Bevallom először rögtön visszaléptem ahogy megláttam miről is van szó. Aztán annyira furdalt a kíváncsiság, hogy mégiscsak visszaléptem. Szerencsére. Tetszik ez a blog, eddig még nem nagyon láttam hasonlót. Jó kezdeményezés arra hogy a munkakeresők megosszák tapasztalataikat egymással hogy könnyebb legyen a keresés.

Láttam egy olvasói levelet is, így gondoltam én is írok neked, bár az én történetem szerencsésebben alakult – legalábbis eddig – mint az említett hölgyé.

Tehát én egy 27 éves pécsi srác vagyok. Eleinte, úgy 14-15 éves koromig minden jól alakult. Apám sikeres üzletember, anyám egy sikeres üzletember felesége, én apuci kisfia. Mindenki elégedett. Papa, mama, gyerek, béke. Majd viták papa és mama közt. Később ebbe a gyereket, engem is belevontak. Aztán már nem múlt el nap anélkül, hogy ne veszekedtünk volna – sokszor órákon át. Aki ilyet már átélt, az tudja milyen is ez. A szüleim hirtelen megöregedtek, én egyre rosszabbul teljesítettem a gimiben, pedig azelőtt jó tanuló voltam.

Anyám barátnője ajánlotta a családterápiát. Harmadik őszén el is mentünk. Persze volt vérvizsgálat is, csak tudnám minek. Mivel azon a nyáron elég sokszor szétzuhantunk a haverokkal, tudtam, hogy az eredményem minden lesz, csak nem negatív. Ezért bevallottam apámnak, hogy a nyáron vagy kétszer elszívtam egy füves cigit. Próbáltam bűnbánónak tűnni és megígértem hogy nem csinálok több ilyet. Apám hitt nekem. Majd megérkezett a teszt eredménye: az elmúlt másfél évben az egyik legmagasabb eredmény volt az enyém. A szüleim egymást hibáztatták, így persze a terápia megbukott, a szüleim elváltak, én anyámnál maradtam.

Érettségi után (ami persze elég szörnyen sikerült, mert ekkorra már abszolút nem foglalkoztam a tanulással) apám nagy nehezen benyomott a BME közlekkarára. Közlekkar. Izgalmas.. Már az elején tudtam hogy ez nekem nem fog tetszeni. Bulik, lányok, tudatmódosítók. Tanulás semmi. Az első év után ki is buktam, tudtam hogy sem ezt, sem mást nem akarok tanulni. Minek? Nincs rá szükségem. Apám majd úgyis segít.

Így is lett. Munkát adott a cégénél, így visszaköltöztem Pécsre. Nem kellett túl sok mindent csinálnom – nem is bíztak volna rám semmi fontosat. A feladatom: a havi 230 ezres kezdő fizetés fejében néhányszor telefonálnom kellett, hogy kiosszak pár utasítást, és napi 6 órát az irodámban kellett ülnöm és úgy tennem, mintha valami baromi fontosat csinálnék. Természetesen mindenki tudta mi a helyzet. De apám volt az egyik fejes, így senki nem mert szólni.

6 éven keresztül minden ugyanígy maradt, csak a fizetésem növekedett nem kis mértékben. Aztán megtörtént amire még gondolni sem mertem. Apámat balesete érte. Nem volt szerencséje, belehalt. A céget a többi fejes átszervezte, persze senki nem volt hajlandó tovább eltűrni engem, rövid úton kitették a szűröm. Mivel nem igazán spóroltam (autó, saját bérelt lakás, nők, bulik) semmi megtakarított pénzem nem volt, így vissza kellett költöznöm anyámhoz. Kb. félévig ez ment, teljesen megtörtem. Rájöttem, hogy ha ezentúl valamit akarok, apuci már nem lesz ott a hátam mögött, hanem saját magamnak kell előteremteni a pénzt az életre – ami nyilvánvalóan nem lehet olyan pazarló, mint eddig volt. Próbáltam segítséget kérni a feltételezett barátaimtól, de a pénzem nélkül már emberszámba sem vettek.

Végül apám egy régi jó barátja tudott nekem munkát adni: unalmas, fárasztó, rosszul fizet, de legalább van. Talán pár év múlva összejön egy kisebb lakásra való.

Így tehát én nem tartozom a szabad kategóriába, mert sokakkal ellentétben van munkám – ezer köszönet érte – de folyamatosan keresem az új lehetőségeket, mert nagyon nem jó ez így. Szerencsére az angol jól megy, kiskoromban a szüleim erre nagy gondot fordítottak. De az angoltudásom édeskevés. Éppen ezért elkezdtem levelezőn egy főiskolát, mert tudom, hogy végzettség nélkül semmire sem fogok menni. A netes próbálkozásaim nekem is sikertelenek voltak, de keresek tovább. Hátha.

Hú most látom csak milyen hosszú lett. Remélem nem untattalak nagyon.

A bloghoz mégegyszer grat.

Sok szerencsét minden álláskeresőnek!

Üdv,

  J.

Hamarosan jelentkezem ismét, addig is írjatok levelet, ha meg szeretnétek osztani a történeteiteket másokkal!

Sziasztok!

Az előző végtelenül egyszerű és mindenkit megmosolyogtató oldal után következzen a következő új kedvencem.

ITMunka.com

A név mérsékelten találó. A kereshető munkák típusára könnyen és egyszerűen lehet asszociálni, azonban a .com végződés kérdéseket vet fel.
Nemzetközi az oldal? Foglalt volt a .hu-s végződés?
Ne legyünk azonban igazságtalanok, a név viszonylag rövid, aránylag könnyen megjegyezhető és lényegretörő.

Meglátásom szerint egy ilyen dotcom-os névnek az ég adta világon semmi értelme, hiszen az oldal kizárólag magyar nyelven érhető el, és emellett ez a végződés csak arra ad lehetőséget, hogy az emberek többsége ne találja meg elsőre az oldalt, hiszen aki magyar portált keres, az .hu-ra keres először.

Az erőltetett nemzetköziesedésre való törekvés azonban nem ér itt véget. Találkozhatunk olyan meghasonlásokkal, mint a "nemzetközi projectek" (miért kell c-vel??), vagy az "account belépés" menüponttal is. Aki meg tudja mondani, hogy mi értelme ezen kifejezéseknek, azok között I LOVE ITMUNKA.COM-os ajándékpólókat sorsolunk ki. Vagy nem. :)

A nemzetközi életérzés erőltetése azonban csak egy összetevő.
Számomra elsősorban nem ez az igazán zavaró.
A firstlady.hu koncepciójához hasonlóan itt is az oldalon böngészve azonnal  magam elé vízionálok egy vezetői meetinget, ahol 45-55 év közötti korábbi állásaikból elbocsátott vezetők nekiállnak a maguk limitált képzelőerejével megkreálni az oldalt.

Felmerül a kérdés, hogyan lehetne eladni a portált. Meglepő módon ők is a nőkre asszociálnak, és néhány pillanattal később be is kerül egy nem túl csinos, nem túl kedves, de annál közönségesebb és kihívóbb, magassarkúban és egy rövidke gatyában pózoló hölgy a koncepcióba. Ez nem társkereső és nem is ingyen pornó! Egy kihívó nő jól eladhat egy sört, egy kocsit, esetleg egy kókuszos csokoládét... De nem egy állásportált!

Ezután felmerül a kérdés? Hogyan szólítsuk meg a sok programozót?
Nem tudom, hogy ezek mit gondoltak akkor, amikor egy PROPELLER-es sapkában, piros csokornyakkendőben, kecskeszakállal és kockás ingben, no meg persze nadrágtartóban pózoló retardáltat választottak a cég munkakereső arcának...
Komolyan gondolták, hogy valaki, aki jártas a programozásban, egy ilyen szerencsétlen láttán azt mondja majd, hogy igen ez én vagyok, ez az én oldalam, azonnal regisztrálok is... Gratulálok!

Attól a ténytől még csak csak el tudok tekinteni, hogy az oldal arculata egy 1991-es portál életérzését tükrözi, de azzal, hogy hogyan sikerült olyan álláskategóriákat kreálniuk, mint a "nem kreatív munkák", már nehezebben...
Mi lesz a következő? "Szar programozó vagy, de pénz kéne? Katt ide!" ??

Az ember az első döbbenet után ad egy esélyt az oldalnak és elkezd kattintgatni. Rámegyek a "Rólunk" menüpontra. Egyoldalas latin szöveg, aminek persze köze nincs az oldalhoz. A kérdés itt az, hogy vajon úgy érezték, ezt úgy se olvassa el soha senki és mindegy mit tesznek ki, vagy csak egyszerűen kinn maradt a tesztelés során... Ez úgy hiszem örök titok marad. Sebaj. Lendüljünk tovább!

A negatív szempontok mellett  azonban meg kell hagyni, egyes betűtípusoknál és grafikai megoldásoknál látszik, hogy szorult egy csöpp szépérzék az oldal kivitelezőjébe és/vagy megálmodójába. Ezeket a finomságokat azonban a részletekre való oda nem figyelés teljesen elhomályosítja és élvezhetetlenné teszi.

Na mindegy, az ilyen oldalakkal nem sok mindent lehet kezdeni.

Egy dolgot tehetünk. Nem regisztrálunk, és bízunk benne, hogy a folyamatosan éleződő piaci verseny az ilyen oldalakat vagy a süllyesztő mélyére löki, vagy fejlesztésekre és további fejlődésre ösztökéli...

Hogy mi lesz az oldallal a későbbiekben? Ez egyelőre a jövő zenéje marad.

Hamarosan jelentkezem ismét!

Sziasztok!

A legutolsó bejegyzésemben már megjegyeztem, hogy nekiestem a magyar állásportálok vizsgálatának, átnézem / átnéztem mindegyiket, amelyik jelenleg működik.

Első alkalommal bemutattam a túlsztárolt Profession.hu oldalát, ahogy én láttam és természetesen a következő időben végig fogok menni az összes vezető állásportálon is (jobline.hu, workania.hu, cvonline.hu és társaik).

Addig azonban szeretném megosztani mindenkivel az általam talált legnevetségesebb állásportálokat, remélem Ti is örömöteket lelitek benne!

Három portált választottam ki, amelyek szerintem egyenlő esélyekkel indulnak Magyarország legnevetségesebb állásközvetítő-oldalának címéért, nézzétek és élvezzétek ezeket a csodákat! :)

FirstLady.hu

Elképzelem, amint a vállalat alapítói ülnek egy körasztal körül és gondolkoznak a vállalat, illetve a weboldal arculatán. Azon töprengnek, hogy kiket szeretnének megcélozni, kik lehetnek az oldal potenciális felhasználói, és ekkor beugrik az ötlet "NŐŐŐŐT, sok nőt! Akinek nincs munkája, annak biztos nincs nője se és akkor tuti tetszeni fog az oldal neki, ha teletesszük nőkkel!!!".

Hát nem. Attól, hogy valaki átmenetileg szabad és munkát keres, attól még a nők miatt nem fog egy ilyen végtelenül gagyi oldalra regisztrálni, én legalábbis biztos, hogy nem.

Ezzel az oldallal egy hostess-céget, esetleg egy bordélyházat, avagy egy női modellügynökséget tudok elképzelni. Ezzel a névvel annyit értek el, hogy amikor az ember ide kattint mindenre gondol, csak arra nem, hogy egy állásportálra tévedt.

Elképzelem, amint ülök a haverokkal a sörözőben és beszélgetünk, hogy kinek milyen volt a hete, majd átbeszéljük, hogy milyen munkákat találtunk a firstlady-n.... :))) VICC, csupa nagy betűvel.

Az oldalon ki van téve a német és az angol zászló, gondoltam legalább erre adtak.. Aztán jött a felismerés. Összesen az üdvözlő szöveget (kb 8. sor) illetve 3 darab menüpontot fordítottak le, semmi mást...

Emellett megtalálhatóak még a legszerencsétlenebb elemek, amelyeken látszik, hogy fel akarták dobni az oldalt, de ez NEM sikerült, ehelyett a teljes hozzánemértés érzetét sikerült minden apró részlettel egyre tovább és tovább erősíteniük.

Van itt Európai Uniós zászló a főoldalon egy kosztümös hölgy hónalja alatt, betettek a főoldalon egy május elsejei majálist fent középre, de hogy minek? Örök rejtély marad.

Az oldalon a kedvencem azonban egyértelműen a következő videó: http://www.firstlady.hu/munkaadoknak.php?lang=hu

Rövid, tömör és hihetetlen. Egy, a kopaszodását álcázni próbáló - tarkótól előrefésült haj, ahogy az kell - 60-as éveiben járható úr, fura, kaján vigyorral meséli, hogy minden regisztrálónak elküldenek egy ajándék könyvet (feltéve, hogy az munkaadóként regisztrál) amelynek címe: "Személyiségünk rejtett tartalékai".
Tényleg nem bántani szeretném őket, de szerintük, egy vállalat, amiatt fog a nevetséges nevű firstlady.hu állásportál mellett dönteni, mert küldenek egy könyvet a személyisége rejtett tartalékairól? Elképesztő, tényleg.

A munkaadók szerintem egy szép, olcsó, könnyen kezelhető oldalra vágynak, nem egy végtelenül régimódi, csúnya, áttekinthetetlen oldalra, ahol kapnap egy ajándék könyvet, valamiről, amire egyáltalán nincs szükségük, hiszen ők dolgozókat keresnek magukhoz, nem a személyiségükben szeretnének elmélyülni..

Összegezve, az oldal jó példája annak, hogy a lelkesedés és akarat, amikor hozzá nem értéssel és ízléstelenséggel párosul akkor abból milyen fura képződmények jöhetnek létre...

Hamarosan jelentkezem egy újabb végtelenül nevetséges állásportállal!