Állás Wanted

A következőkben a hazánkban még mindig idegennek számító nyári gyakorlatokról, a kínálkozó álláslehetőségekről, valamint ennek hazánkban betöltött szerepéről fogunk egyfajta vitaindítóként értekezni. A véleményünk értelemszerűen -, mint bárki más véleménye - szubjektív, de tapasztalataink alapján úgy hisszük, kellőképp alátámasztott.

Hosszú hónapok teltek el a legutolsó bejegyzés óta, lassan 1 év. Itt vagyok újra, feltöltődve, kíváncsian.

Kissé kesernyés, ám mindig őszinte blogbejegyzéseimnek hirtelen vége szakadt tavaly augusztus környékén, kaptam néhány e-mailt, hogy mi történt, mikor írunk újra, de úgy éreztem, hogy az ÁllásWanted-ot most félre kell tennem.

Bár számomra a világháló ezen kis eldugott szeglete mindig egy kedves csücske volt a szívemnek, úgy éreztem, hogy eljött a pillanat, amikor már nem tudok kellően objektíven és hitelesen állást foglalni, véleményt formálni. Mindennek az oka, hogy az egyik, viszonylag új állásportál segítségével sikerült aránylag gyorsan és egyszerűen elhelyezkednem. De erről majd később.

Azóta sok víz folyt le a Dunán, az utóbbi hetekben aztán történt valami ami azt mondatta velem, hogy ideje ismét megpróbálni életet lehelni e korábban elég népszerű, ám sajnos méltatlanul elhanyagolt blogba. Írtak érdeklődők, állásportálok, sőt még egy országos rádió is felhívott, hogy nem lennék-e a műsoruk vendége egy álláskeresésről szóló beszélgetésnél. Minden felhívásra nemet mondtam, mert valahogy azt éreztem, hogy kívülálló vagyok.

Az álláskeresés többnyire mindannyiunknál nagyon hasonlóan zajlik, ugyanazok a lépések, ugyanazok a metódusok. A különbséget, meglátásom szerint, egyedül a kitartásunk és az idő közben fellépő elkeseredettségünk mértéke jelenti.

Mindannyian ugyanazon megyünk át

Az álláskeresés első szakaszában úgy érezzük, hogy számtalan lehetőség vár ránk. Őszintén hisszük, hogy igazából rengeteg olyan állás elérhető, amely képzettségünkhöz és tapasztalatunkhoz tökéletesen illeszkedik. Meg vagyunk győzödve róla, hogy biztosan találni fogunk egy megfelelőt.

Aztán eltelik 3-4 hét és ráébredünk, hogy - akár a felsőfokú végzettségünk ellenére is - a korábbi elképzeléseink igen távol állnak a realitásoktól. A vállalatok, akiket megcéloztunk vagy arról informálnak, hogy már megtalálták azt a munkavállalót, akit kerestek, vagy - ahogy ez az esetek többségében lenni szokott - nem is válaszolnak az általunk küldött érdeklődő e-mailre. És ekkor eljön az a pillanat, amikor érezzük valami nagyon nincs rendben...
 

Gondolkoztál már azon miért nem válaszolt senki az e-mailjeidre? Mi lehet az oka annak, hogy hónapok óta munka nélkül vagy?

Engem is hasonló kérdések foglalkoztatnak, foglalkoztattak az utóbbi hónapokban. Bár szerencsére sikerült munkát találnom, de jó néhány barátom és egykori munkatársam még mindig ezeket a kérdéseket teszi fel magának ma is. A jelenlegi munkahelyi helyzetemet elnézve, pedig könnyen elképzelhető, hogy hamarosan számomra is újrakezdődik az álláskeresés időszaka...

Volt szerencsém néhány hónappal ezelőtt egy baráti társaságban jó pár érdekes emberrel, köztük három HR szakemberrel is hosszabban elbeszélgetni.
Ahogy korábban, úgy most sem mondtam el, hogy egy ilyen témával szóló blog szerzője vagyok, mert alapvetően a valódi válaszokra, és nem a begyakorolt marketing-klisékre voltam kíváncsi a beszélgetéseim során.

Mindezen diskurzusokból kiolvashatóvá vált néhány olyan válasz, tanulság, amely talán minden fiatal pályakezdő vagy éppen munkát kereső számára hasznos lehet.

Bízom benne, hogy azok az emberek, akik a válaszokat adták nem veszik zokon, hogy az általuk elmondottakat - természetesen név nélkül - közzé teszem. Azt gondolom, hogy ezzel számukra semmilyen kárt nem okozok, azonban néhányaknak talán segíthetek.

Lássuk tehát válaszaik alapján a Top 5 hibát, amit álláskeresőként elkövethetünk!

1. Igénytelen önéletrajz
   Az első benyomás elképesztően meghatározó, ebben mindhárman egyetértettek. Ha valaki nem figyel oda arra, hogy egy alapos, elírások és helyesírási hibák nélküli, igényesen megformázott önéletrajzot küldjön, arra nem kíváncsiak a HR szakemberek. Elmondták, hogy a munkájukban az egyik legfontosabb, hogy a vállalat arculatához passzoló, jó munkaerőt találjanak, aki azonban már az első benyomás során igénytelen, annak esélye sincs!
    
2. Nevetséges adatlap közösségi oldalakon
   Akármennyire is meglepőnek tűnik, napjaink közösségi oldalai szinte már-már elengedhetetlen részét képezik egy HR-s mindennapjainak. Ahogy az önéletrajznál, úgy itt is meghatározó, hogy milyen véleményt alakítunk ki magunkról. Ketten is mesélték, hogy volt olyan jelentkező, akinek az önéletrajza és a motivációs levele rendben volt, azonban a közösségi portálos teszten elbuktak. Az egyik középkorú nő külön megemlítette, hogy igen megdöbbent, amikor egy pénisz formájú tortával látta pózolni a egy harmincas évei elején járó fiatal jelentkezőt, aki a kép címének az "Imádom!" nevet adta. Meglepő módon nem vették fel az állásra...
    
3. Sablon motivációs levél
   "Nincs annál lehangolóbb, mint amikor 1 oldalnyi általános rizsát kell végigolvasni" - mondták mindannyian. Egy sablonra senki nem kíváncsi, inkább ront, mint javít a jelentkező elbírálásán... Szóval a lényeg, hogy vagy írjunk egy eredeti, cégre szabott levelet, vagy inkább hagyjuk az egészet.
    
4. Ápolatlan megjelenés
   Borostás arc, koszos ing, gyűrött kosztum, piszkos cipő - ezek mind azt eredményezhetik, hogy a munkaadók ne minket válasszanak. Bár ezt sokan, sok helyütt elmondták már, de az interjún meg kell mutatnunk, hogy képesek vagyunk önmagunkat a lehető legjobb színben bemutatni - sajna ez nekem sem a legerősebb pontom... Ha a saját állásinterjúnkon nem vagyunk képesek jó benyomást kelteni, akkor hogyan "adhatnánk" el a cégüket később - tehetik fel az interjúztatók maguknak.
   Itt is hallottam egy érdekes történetet, amikor valaki megfelelően kiöltözve,  kellően elegánsan, azonban furcsa mód egy kefírrel a kezében ment be az interjúra. A fiatalember első benyomásra szimpatikus volt az interjúztatónak, a tapasztalatai és a képzettsége is rendben lett volna. Amikor azonban az interjú végén rákérdeztek, hogy miért hozott magával kefírt az interjúra, az "Így könnyebben bírom a másnaposságot" válasz azt jelezte a munkaadónak, hogy nem erre az emberre van szüksége cégüknek...
    
5. Hamis adatok
   Manapság egyre kevesebben hazudnak igazán nagyot az önéletrajzukban vagy a motivációs levelükben, de még ma is rengetegen (egyes statisztikák szerint az emberek 80%-a) szépítik a dolgokat - mesélték. A leggyakoribb a nyelvtudás szintjének, illetve az egyéb ismereteknek az eltúlzása. Az ilyen ferdítések előbb vagy utóbb kibuknak - szóval kerüljük őket!
   
    

Bízom benne, hogy a fenti tanácsok hasznosak voltak mindenkinek!

Minden további elkerülendő hibát örömmel látok a kommentek között!

Hamarosan ismét jelentkezem!

Az utóbbi hetekben, hónapokban mondhatni igencsak eltűntünk, eltűntem.

Az okokat ugyan lehetne taglalni, de nem lenne semmi értelme, mert mindez nem nagyon változtat azon, hogy az utóbbi hónapokban teljes mértékben elhanyagoltuk a blogot, és azokat, akik olvastak bennünket. Mivel nem kevés alkalommal élesen bíráltam azokat, akik jelentős felelősséggel bírnak az álláskeresés világában - kifejezetten igaz ez az állásportálokra -, nem lenne elegáns most másra, másokra vagy a külső körülményekre hárítani a felelősséget. Elhanyagoltam egy megkezdett "feladatot", ami hiba volt.

Alaposan átgondoltam a következő hónapokat, és a rengeteg pozitív visszajelzés miatt, valamint amiatt, hogy ismét érzem magamban a szükséges motivációt úgy döntöttem, hogy újraindítjuk, újraindítom az ÁllásWanted-ot!

A korábbi hónapokban sok személyes beszélgetés, számos elkeserítő vagy éppen érdekes személyes tapasztalat és baráti beszámoló ismét arra ösztönöz, hogy folytassam a megkezdett utat.

Az utóbbi időszak "élményeit", a felhalmozott tapasztalatokat, valamint egy - az utóbbi idő számomra talán legnagyobb pozitív meglepetésének számító - új állásportált is meg fogok osztani azokkal, akik továbbra is követnek minket!
No, meg persze kitérek azokra az oldalakra, amelyek az utóbbi félévben ismét bebizonyították, hogy nem érdemlik meg a bizalmunkat!

Úgy vélem, hogy az ÁllásWanted korábban sem egy "fikablog" volt - legalábbis én nagyon bízom benne, hogy az olvasók nem ezt gondolták, gondolják -, a jövőben viszont szeretném még inkább elérni, hogy az álláskeresők számára fontos és hasznos dolgok jelenjenek meg a blogon!

Őszintén bízom benne, hogy egy igen izgalmas, értékes és mindenki számára hasznos blog újraindulásának első posztja ez.

A megújult blog első részével hamarosan jelentkezem!

Addig is olvassatok minket, és osszátok meg velem, velünk véleményeteket, tapasztalataitokat!

Sziasztok!

Ne haragudjatok, hogy sokáig nem jelentkeztem! A helyzet az, hogy elég komoly problémák vannak a munkahelyemen...konkrétan leépítés várható február-márciusban. Emiatt tiszta ideg voltam/vagyok, és nem nagyon volt időm máson gondolkozni, csak hogy nehogy én legyek az egyik „kiválasztott”. Na, de vissza a történetemhez!

Ott hagytam abba, hogy reménytelenül kerestem munkát tavaly előtt. Már néztem az Expresszt, szinte minden, munkalehetőséget ígérő cetlin lévő telefonszámot felhívtam, de semmi sikerrel. Rengeteg falba ütköztem, és mint azt „judkaszössz” olvasóm megjegyezte, én is hibás voltam a sikertelenségemben. Ugyanis pl. nem tudtam rendes önéletrajzot írni, mert ilyen hasznos és gyakorlati ismereteket nem tanítottak az iskolában. Bezzeg az egyszikűeket-kétszikűeket vágni kellett...Egyszer arról is írni fogok, hogy milyen forrásokból érdemes felkészülni egy állásinterjúra, hol lehet rendes önéletrajz-sablonokat találni, stb.! De ne szaladjunk ennyire előre! Vissza a történetemhez 2008 őszére!

No, tehát ekkor jött egy olyan lehetőség, amire utólag nem vagyok túl büszke. Megtaláltam ugyanis egy munkaközvetítő „cég” telefonszámát egy hirdetőtáblán: "munka azonnal, garanciával, ingyen, stb.". Hát, elhihetitek, azonnal ugrottam erre! Később kiderült, hiba volt...

Telefonos egyeztetés után két maffiózó kinézetű alak (a cég képviselői...vagy inkább a szervezett bűnözés képviselői) várt egy 15. kerületi romos családi házban. Már a hely is bizarr volt, de gondoltam, mindent meg kell próbálni. Előadták, hogy segítenek nekem munkát találni, és papírokat intézni (gondolom,  vendégmunkásokra voltak szakosodva), és egy hónapon belül garantáltan elhelyezkedhetek valahol. Annyira reménytelen volt akkor a helyzetem, hogy kb. 1 perc gondolkozás után azt mondtam nekik, rendben! Mindez azonban nem lesz ingyen, mondták. Kibökték, hogy ez a szolgáltatás 20.000 forintba fog fájni nekem, viszont ha nem találnak nekem munkát, akkor visszajár a pénz fele (na, ez már akkor is pofátlannak tűnt). Más szorult helyzetén nyerészkedni...

A lényeg, hogy reménytelenségemben egy héten belül kifizettem nekik a pénzt (barátaimtól kért kölcsönből, mi másból), és vártam a csodát. Vagy legalábbis egy normális melóhelyet. Hát, azt várhattam is... Két hétig hiába hívogattam őket, nem vették fel. Kénytelen voltam rádöbbenni, hogy engem piszkosul átvertek.

Azonban már erre felkészültem egy kicsit akkor is, amikor fizettem nekik, ezért még azon a héten elkezdtem keresni munkát az interneten. Na de hogy ez az ötlet honnan jött? Pontosabban nem az ötlet, hanem a jó webcímek honnan származtak? És miért nem gondoltam erre korábban? Mindezt leírom a következő postomban.

Addig is, gyertek, írjátok le a véleményeteket, kérdezzetek, meséljétek el a ti sztoritokat, segítsünk egymásnak jó tanácsokkal!

 Sziasztok,

eleg régóta nem jelentkeztem az oldalon,  elég zsúfoltak voltak a napjaim , továbbra is rengeteg angolórát tartok, hogy el tudjam tartani magam, ami nem kevés időmet veszi el. Emellett az utóbbi hetekben több fontos változás is történt az életemben. 15 hónap után sajnos szakítottam a kedvesemmel, és mivel már egy ideje együtt laktunk, de a szakítás után ez nyilván nem maradhatott így, új albérlet után kellett néznem. Végül két régi barátommal költöztem össze, akik nemrég költöztek Budapestre. Sikerült egy elég szuper albérletet találnunk egy kifejezetten jó kötnyéken, és a lakás berendezésével is végzünk nemsokára.

Na de hagyjuk is a magánéleti dolgaimat, elvégre ez egy álláskereséssel foglalkozó blog lenne. Pár napom belül sikerül minden eddigi lemaradásom behozni, ami a még elintézendő dolgaimat illeti, és teljes gőzzel belevetem magam  az aktív álláskeresésbe. Bár jól keresek az angolórákkal, de nem akarok hosszú távon ezzel foglalkozni, óriási a motivációm, hogy a végzettségemnek megfelelő területen helyezkedjek el , és legyek sikeres az üzleti életben. 

Az álláskeresést online és offline formában is tervezem, már nézegettem a neten lévő magyar álláskereső oldalakat, mindenképpen teszek egy próbát náluk, és ezen kívül megpróbálok hagyományos módon is olyan munkához jutni, amiben úgy érzem van kreativitás és biztosított lehet az előremenetelem. 

Kíváncsi vagyok, hogy mi érdekel benneteket az álláskeresési folyamatommal kapcsolatban, ezért azt kérném , hogy írjatok meg, miről olvasnátok szívesen a postjaim között. 

Előszür valószínűleg az online lehetőségeket veszem számba, és készítek egy elemzást az álláskereső oldalakról, hogy ezzel is a segítségetekre legyek.

Legjobbakat,

Rudolf