Állás Wanted

Ahogy ígértem a következő időkben megpróbálok ismét egyre sűrűbben és sűrűbben jelentkezni bejegyzésekkel. Az első őszeleji poszt úgy gondoltam, hogy egy újabb állásportálos összehasonlítás, elemzés lesz, de aztán néhány napja kaptam egy levelet, ami megváltoztatta a terveimet. 

Az utóbbi hetek, hónapok során sokan kérdezték, hogy mi is történt az oldallal, miért nem kerültek be újabb és újabb bejegyzések. Az okok alapvetően két fő okra vezethetőek vissza.

Egyrészt egy magánéleti jellegű változás állt a háttérben - amit remélem mindenki megért, hogy nem szeretnék itt mélyebben kifejteni -, másrészt úgy éreztem, hogy a külcsíny kevés, és ideje mélyebbre ásnom napjaink vezető állásportáljainak lelkében.

Az utóbbi hónapok elképesztően döbbenetes eredményekkel zárultak. Olyan dolgokra voltam kíváncsi elsődlegesen, hogy a fogyasztó-központúság - amelyet az oldalak többségén unalomig reklámoznak - mennyire is valósul meg a gyakorlatban.

Azt gondolom, hogy a hamarosan felkerülő vélemények, összegzések olyan dolgokra fognak rávilágítani, amelyeket bevallom nem feltételeztem volna korábban.

Tömören legyen elég annyi, hogy érdekes adatok, jelenségek fognak górcső alá kerülni a következő időszakban. A korábbiakhoz hasonlóan várhatóak újabb oldalak elemzései, különböző - a mi álláskeresői szemszögünkból fontos - szempontok alapján elkészített ranglisták, valamint helyet adunk egy-egy olvasói levélnek is.

Kiemelten fontosnak érzem azonban, hogy ne a mennyiség, hanem a mínőség domináljon a következő hónapokban is!

Őszintén bízom benne, hogy azok, akik eddig hűséges olvasóink voltak, a jövőben is örömüket lelik majd az oldalunkban, valamint, hogy sikerül valami olyat létrehoznunk, amely valóban értéket jelent minden munkakereső számára.

Hamarosan jelentkezem!

Az elmúlt hetek sajnos különböző magánéleti okok miatt nem úgy alakultak, ahogyan azt szerettem volna és ezt, ahogy ti is láthattátok a blogom is megérezte. Szerencsére, mára a helyzet rendeződött, így ismét bele tudom magam vetni az írásba, hogy megosszam veletek gondolataimat, véleményemet, tapasztalataimat.

A mai nap témája, a vezető magyar oldalak ranglistája lesz, az oldalak designját górcső alá véve.

Azt gondolom, hogy amikor az állásportálok között böngészünk és próbálunk dönteni, hogy melyik legyen az amelyikbe, bizalmunkat és reményeinket vetjük akkor elsőként a portál külső megjelenését vesszük alapul.

Az első benyomás mindenhol fontos, egy állásportálnál talán különösen igaz ez. Nézzük napjaink állásportáljai, hogyan állnak helyt ebből a szempontból!

Design Ranglista 2009 

1. Helyezett: Workania.hu
   
   Pontszám: 7,5
   
   Az oldal letisztult, teljesen minimalista koncepcióra épít. Egy ízléses logó, illetve az ahhoz kapcsolódó visszafogott színvilág nagyon pozitív benyomást kelt az emberben. Könnyen áttekinthető az oldal rendezése, nem tarkítják az oldalt ízléstelen bannerek, nem akarnak túl sok információt közölni.
   Ez a letisztultság és harmónia elég ahhoz, hogy Magyarország legjobb látványvilágával rendelkező oldalának mondhassuk.
    
2. Helyezett: Jobline.hu
   
   Pontszám: 7,1
   
   Ez az oldal szintén egy életvidám színkombinációt (kék-narancssárga) választott a portál alapjául. A szépen kialakított ikonok, formás betütípusok, illetve a sok apró finomság teszi az oldalt még élvezhetőbbé.
   A teljesség igénye miatt, azonban fontos megjegyezni, hogy az oldal "élvezeti értéke" gyökereset zuhan a rengeteg banner, illetve túl sok információ miatt. Az ember a rengeteg menüsor, illetve információ miatt  könnyen elveszettnek érezheti magát.
    
3. Helyezett: Jobpilot.hu
   
   Pontszám: 6,5
   
   A nem olyan régen még élesen bírált Jobpilot.hu egy alapos vérfrissítésen ment keresztül az utóbbi hetek során. Ennek eredményeképpen sikerült egy áttekinthető és letisztult oldalt csinálniuk. A meglepő az, hogy nem kellett mindehhez radikális átalakításokat végrehajtani, csupán a meglévő oldalt kicsit finomítani, az elavult elemeket látványosabb, szerethetőbb megoldásokkal felcserélni. Ennek ellenére az oldalon még így is maradtak nehezen emészthető, az előző oldalról hátramaradt ikonok, illetve egyéb megoldások, de elképzelhető, hogy ezzel szerették volna fenntartani a folyamatosság látszatát.
    
4. Helyzetet: Jobmonitor.hu
   
   Pontszám: 6,2
   
   Az éppen, hogy a dobogóról lemaradt Jobmonitor.hu is napjaink egyik legfogyaszthatóbb látványvilágát nyújtja.
   Élénk színvilága és jól strukturált szerkezete jól áttekinhetővé teszi a használatát már az első pillanattól kezdve.
   Hibákat persze itt is találunk, ilyen például az agyonhasznált, unalmas betűtípusválasztás, valamint a teljesen egyforma főmenüpont megoldások.
    
5. Helyezett: CVonline.hu
   
   Pontszám: 5,8
   
   A minimalista stílus egyik legfőbb hazai megtestesítője.
   Jól strukturált, egyszerű felépítésével könnyen kezelhetővé teszi az álláskeresést a dologban még teljesen járatlanok számára is.
   A minimalizmus pozitív oldala mellett, azonban az oldal a túl sok fehér-kék színkombinációnak köszönhetően az oldal olykor kissé hidegnek tűnhet. Míg a workania.hu képes volt megteremteni az egyensúlyt az élénk színek (narancs és piros), valamint a fehér között, itt a hangsúlyt kevéssé sikerült eltalálni.
   Ezen felül olyan apróságok is sokat rontanak az összeképen, mint az oldal tetején tétlenkedő Google hirdetések.
    
6. Helyezett: Profession.hu
   
   Pontszám: 5,6
   
   Napjaink vezető állásportálja a felújított design ellenére is az egyik legkevésbé élvezhető látványvilággal rendelkező oldal.
   Egy valóban szépen kialakított fölső részt sikerül teljesen elrontaniuk az oldal többi részén található bannerözönnel. Hihetetlenül zavaró a folyamatosan villódzó reklámözön ami az oldal egészét jellemzi.
   A Windows 3.1-es életérzést suggaló főoldali mappák sem kecsegtetnek túl sok jóval, erre az oldal legtetején található óriási banner csak rátesz még egy lapáttal.
    
7. Helyzett: Legjob.hu
   
   Pontszám: 4,1
   
   Napjaink egyik olyan oldala, amely már 1998-ban is elképesztően maradinak és eladhatatlannak tűnt volna.
   Szürke, élettelen és hideg színvilágával olyan rossz, negatív érzetet kelt az emberben, mint csak nagyon kevés portál.
   Egy állásportálnak reményt és optimizmust kéne sugároznia, hogy minden hozzám hasonló munkakereső azt érezhesse, igen, itt végre megtalálom, amit oly régen kerestem. Amikor ezt az oldalt tervezték, akkor erről úgy néz ki nagyon elfeledkeztek...

A fenti oldalakon túl természetesen vannak még más állásportálok, de ezek jelentéktelen volta, vagy jelenlegi kevés felhasználója miatt úgy éreztem, hogy nincs szükség arra, hogy ezeket megemlítsem, mert véleményem szerint, ezek nem jelentenek igazi segítséget napjaink álláskeresőinek.

Sziasztok!

A múlt hét elején kaptam egy érdekes olvasói levelet, amiről már az első olvasás után úgy éreztem, hogy ezt meg kéne osztanom a blog olvasóival.

Ez a levél következik most. Nem a történet egyedisége, sokkal inkább egy érdekes jelenség miatt javaslom elolvasni. Olyan kérdést vet fel a levél, amelyről eddig nem igazán beszéltünk.

Amúgy, ha van olyan, akinek az álláskereséssel kapcsolatosan lenne egy érdekes, pozitív vagy akár negatív tapasztalata azt nyugodtan küldjétek el nekem mailben! Az oldal lényege az, hogy segítsük egymást az álláskeresésünk során, és meglátásom szerint egy kudarcból vagy egy sikerélményből is sokat lehet tanulni. Várom a leveletietket! (mailcímem: nagyzozo64@freemail.hu)

Íme a levél:

"Kedves H. John Doe!

Közel egy hónapja olvastam először az oldalt, azóta is rendszeresen visszanézek. Olvastam az eddig beküldött olvasói leveleket és bevalom kicsit azt éreztem hogy ez a blog is kezd abba a hibába esni, mint a legtöbb állásos oldal. Hogy mire is gondolok pontosan azt hamarosan részletesen kifejtem.

Én egy 23 éves egy kisvárosból származó srác vagyok.
Szüleim a város gyárában dolgoztak szinte egész életükben. Amikor megszülettem akkor elhatározzák hogy valamilyen szakmát fognak a kezembe adni hogy sikeres ember lehessek.

14 évesen leültünk a szüleimmel és elmondták, hogy szerintük manapság az egyetemet és főiskolát végzetekből túl sok van, ha igazán sikeres szeretnék lenni, akkor szakmát kéne tanulnom. Így történt hogy a helyi szakközépiskolába irattak be. Hosszú nem túl izgalmas évek következtek, és végül kőmüvesként végeztem, illetve nem pontosan kőmüvesként, de ez egy másik nem túl érdekes történet.

Az iskola befejezése után szerencsém volt. A sulim segítségével elmehettem szakmai tapasztalatokat szerezni egy pesti épitkezési céghez. Ekkor (2005 táján) nagyon sok lakópark, épület építése tartozott a céghez. A gyakorlati időm lejárta után azt mondták, hogy maradhatok, de nem tudnak bejelenteni teljes állásban, mert az elképesztően sokba kerülne a cégnek és nem érné meg. Elfogadtam a lehetőséget. Hiba volt.

Három évet húztam le náluk. Amikor is a cég hullámvölgybe került. A lakópark-építéseket befejeztük, az újabb terveket pedig vagy törölték vagy néhány évvel elhalasztották.

Kevesebb munka, kevesebb ember. Ez volt a mottó. Az elsők között raktak ki, mert nem voltam hivatalosan a cég alkalmazottja.

Ekkor még optimista voltam. Úgy éreztem megszereztem egy alapos tudast a szakközépben, majd most eltöltöttem a tanulóéveimet egy komoly pesti cégnél, nem lehet gond munkát találni.

Ekkor elkezdödött a világválság. Szinte minden cég akit felhívtam azt mondta hogy amíg ez a válság el nem ül, nem vesznek fel új embereket. Egy-egy cég kérte el a telefonszámom, de ők sem hívtak vissza.

Az első két hónapot aránylag jól birtam. Utána kezdődtek a gondok. Úgy éreztem, hogy zsákutcába jutottam. Elkezdtem gondolkozni a jövőn. Céget szivesen alapitottam volna, de se pénzem, se kapcsolataim nincsenek és mivel nem voltam bejelentve, valószínűleg hitelt sem kapnék. Arra is gondoltam, hogy külföldön próbálok szerencsét, de az angolom nagyon gyenge sajnos. Aztán beugrott, hogy biztos van nekem valahol itthon munka, csak rossz helyen próbálkozom.

Ekkor jött képbe az internet. Aránylag sokat interneteztem régen is, gondoltam megpróbálom hátha lehet valami munka nekem is.

Tévedtem.

Az internetes állásoldalak mindig csak az egyetemet végzett, idegen nyelveket beszélőknek szólnak. De mi lesz azokkal akik nem ilyenek????

Elképesztően zavaró, hogy mindenhol ilyen-olyan menedzsereket keresnek, de olyan, ami nekem hasznos lehetne egyszerűen sehol nincs. És nem csak én vagyok ilyen, rengeteg ismerősöm van, aki szintén nem tanult főiskolán és ezek az oldalak egyszerűen hasztalanak nekünk.

Decemberben elhatároztam hogy visszaköltözöm a szülővárosomban. Azóta egy épitkezésen dolgozom. Nem fizet jól, de legalább van állásom. Most ez is nagy szó.

A történetem gondolom nem egyedi, de azért írtam le, mert hálás lennék, ha tudnál segíteni valahogy! Nem tudom hol kéne tovább próbálkoznom.

Üdv.

*********** *****"

A kérdés valóban jogos és nehezen megválaszolható.

A hiba alapvetően ott van szerintem, hogy a mai állásportálok elsődlegesen a Magyarországon működő multinacionális, de legalábbis regionális nagyvállalatok igényeit kívánják kielégíteni. Ezen cégek pedig nem a szakmunkásokat, hanem a képzett, felsőfokú végzettséggel rendelkező embereket keresik.

Én személy szerint kiírnám az összes komolyabb épitkezési vállalkozást azokban a városokban, ahol szívesen dolgoznál (itt a tudakozó, arany oldalak és az internet is hasznos forrás lehet). Ezeknek megpróbálnám megszerezni a telefonszámukat vagy az e-mail címüket és felvenném velük a kapcsolatot.

Ha most valóban ilyen kiélezett az építőipari helyzett - bevallom nem igazán vagyok képben ezen a területen - akkor szerintem két dolgot lenne érdemes kihangsúlyoznod. Egyrészt, hogy te egy képzett szakember vagy, aki már többéves tapasztalattal rendelekezik, másrészt lehet, hogy meg kéne próbálnod felajánlani, hogy az első hónapokban olcsóbban dolgozol, hogy bebizonyítsd a rátermettséged. Amire viszont feltétlenül figyelj, hogy csak olyan vállalathoz menj, ahol bejelentenek, máskülönben ugyanabba a hibába eshetsz, mint legutóbb.

Hamarosan jelentkezem egy ranglistával, amely a magyar állásportálokat hasonlítja össze design, külső megjelenés és látványvilág alapján!
 

A fekete listák a történelem során nem sok jót hoztak az emberiség számára.

Reményeim szerint a fenti állítás a következő listára nem lesz igaz. A célom a lenti oldalak megnevezésével csupán annyi, hogy segítsem azon hozzám hasonlókat, akik jelenleg is állást keresnek. Azt gondolom ezen oldalak az általuk nyújtott szolgáltatások "minőségével" rászolgáltak arra, hogy a lelkiismeretes álláskeresők nyugodt szívvel elkerüljék őket.

A fenti oldalak természetesen az állásportálok "sötét oldalát" képviselik és a teljességhez feltétlenül hozzátartozik a másik pólus is. Erre a jövőben szeretnék majd sort keríteni, mert szeretném kiválogatni valóban a legjobb oldalakat és ehhez bizony nagyon alaposnak kell lenni.

Nézzük tehát Magyarország legrosszabb állásportáljait!

• PerfectJob.hu - Az elmaradott.
  
  Egy oldal ahol a logó tervezése a Microsoft Word segítségével lett elkészítve. Az internet őskorából való design, gyermeteg struktura, kevés vállalat, nehezen olvasható, zavaró pop-up ablakok. A kedvencem azonban a főoldalon található öt doboz, ahol a maguk finom módszerével reklámozásra buzdítanak: "Legyen itt a Te bannered.."
   
• Allasplaza.gportal.hu - Az oldal ahol már 83 állás közül szemezgethetsz!
  
  Hihetetlen, hogy egy magára valamit is adó vállalkozó a kezéből egy ilyen oldalt ki mer adni. Vicc, vicc és vicc a köbön. Sajnos ez egy rossz vicc.
   
• Allashirdeto.hu - Az oldal, ahol egy kínai ember a reklámarc!
  
  Mindig megdöbbenek, amikor egyes magyar oldalakon kínai, fekete és hasonló emberekkel próbálják meg eladni az oldalt. Úgy gondolják, hogy a tíz millió magyar ember ilyenkor önmagára ismer és azonnal regisztrál... Az oldal okozta extázist csak fokozza a kép 30-40%-át betöltő kékség, ahol arra buzdítanak, hogy helyezzük el a bannerünket nálunk. Gagyi.
   
• Allas.org.hu - Logó és hasonlók? Minek az!
  
  Az oldal jó példája annak, amikor valaki létre szeretne hozni valamit, és ha még az elképzelés nem is lenne rossz (bár nem is jó különösebben) olyan módon oldja meg, mintha egy 12 éves életében először a számítógép elé leülő kisgyerek lenne...
   
• Firstlady.hu - A leggázabb nevű magyar állásportál.
  
  Itt minden megvan ami egy önfeledt délutáni kacagáshoz elengedhetetlen. Vicces videó egy kopasz szatírra hajazzó bácsitól, három nyelvű oldal, igaz angolul és németül összesen kb. 70 szó van lefordítva, és hasonlók.
  Nemrégiben eme csodának egy teljes poszt-ot szenteltünk, javaslom mindenkinek!
   
• Állások.com - Ahol még egy saját rendszer kifejlesztéséhez is lusták voltak...
  
  Sok oldal kínál alacsony színvonalú szolgáltatásokat, rosszul strukturált rendszereket és hasonlókat. De ezen oldalakban legalább a szándék megvan, hogy valami újat teremtsenek. Az állások.com-ról lerí, hogy egy egyszerű keretrendszerrel csinálhatták, megközelítőleg olyan 3-4 nap alatt...
  Az oldal logója büszkén viseli a Paint program klasszikus jegyeit...
   
• ITmunka.com - Amikor a célközönséget propeller-sapis szerencsétlenként aposztrofálják...
  
  Ez az oldal remek példája annak, amikor valaki úgy akar egy piaci szegmens vezető vállalatává válni, hogy közben fogalma nincs az adott piacról. De nem csupán fogalma nincs róla, hanem az oldalon szerencsétlen lúzerként mutatja be az álláskeresőket.
  Ez olyasmi érzetet kelt, mintha a Greenpeace oldalán dohánygyártó, illetve olajkitermelő cégek bannerjei lennének és középen egy szerencsétlen, zavarodott elméjű önmagát egy bálnához láncoló fiatal, alatt pedig egy "Csatlakozz hozzánk" felirat...
  Ezen remekműnek is egy teljes poszt lett a jutalma nem sokkal ezelőtt, olvassátok élvezettel!

Hamarosan jelentkezünk egy olvasói levéllel!

Napjaink fokozatosan változó és felgyorsuló világában az online megoldások egyfajta új, korábban elképzelhetetlennek hitt lehetőségeket hoztak közel mindenki számára.

A minket körülvevő világban a bekövetkező információs forradalom azonban nem csak a garázsvállalkozásokból felnövő zseniális, kreatív és egyedülálló álmok, tervek megvalósulását hordozta magával.

Emberek százai, ezrei, sőt tízezrei váltak ismertté és elismertté hazájukban, illetve nemzetközi szinten szenvedélyes és magával ragadó munkásságuknak köszönhetően. A fiatalok számára új példaképek és ideálok születtek, történt mindez egy olyan iparágban, amely száz évvel korábban nem volt több, mint egy naiv álom.

Az új kor és az új lehetőségek azonban a sikerek és a felemelkedés mellett mást is hozott magával. Az élet egyéb területein sikertelen és kudarcot vallott emberek számára olyan új reményt mutatott az Internet a hirtelen meggazdagodás felé, amely sokakat örökre rabul ejtett.

A gond azonban, hogy azok, akik az üzleti élet más területein elbuktak, ahelyett, hogy tanultak volna hibáikból, és ezekből okulva vágtak volna bele netes vállalkozásaikba, többnyire ismét elkövették ugyanazt a hibát.

Ez a hiba nem más, minthogy azt hitték ezek az új generációs netes vállalkozók, hogy azzal, hogy létrehoznak egy internetes oldalt, a siker rögtön az ölükbe hullik.

Az Internet azonban más, mint a valós üzleti élet.

Aki nem nézi a fogyasztók valós igényeit és nem foglalkozik azzal, hogy valódi megoldást kínáljon a felhasználók problémáira, az hosszú távon kudarcra van ítélve.

A magyar állásportálok az utóbbi években úgy nőttek ki a földből, mint a gomba. Robbanásszerű fejlődésük ellenére azonban a mennyiségi robbanást, nem követte minőségi fejlődés.

Az oldalak többsége gyatra látványvilággal, rosszul strukturált rendszereken keresztül próbálta és próbálja megnyerni a látogatókat. Mindenhol bannerek és reklámfelületek tucatjaiba botlunk, bármelyik oldalt is böngésszük. Ezen összetevőknek köszönhetően mára eltűnt az érzés, mely szerint ezek az oldalak ÉRTÜNK vannak. Nem számít semmit, amit gondolunk, sem az, amit tapasztalunk. Nekik csupán kattintgató robotokra van szükségük, akik termelik a profitot, növelik a látogatottságot és ezáltal eladhatóvá teszik az oldalt.

Jelenleg szinte mindegyik portál erről szól. A gond az, hogy nem is látni semmi esélyt a változásra…

Sziasztok!

Az utóbbi idők levelei között ráleltem egy igazán érdekesre a minap.

Szokás szerint a levelet "vágatlan" változatban szeretném a blog olvasói elé tárni (a nevet leszámítva, azt kicsillagozom). Néha, az ilyen levelek olvasása közben eltöprengek, hogy mennyire hihetetlen, hogy egy blog írása mennyi új élménnyel és tapasztalattal jár együtt - talán igaz ez számomra és az olvasóim számára is.

Nem tudom, hogy minden olvasói levél igaz-e. Minden bizonnyal vannak levélírók, akik a valóság pontos képét vetik papírra és lehetnek olyanok is, akik a tények kiszínezésével próbálják meg történetüket érdekessé tenni. Hogy melyik történet melyik kategóriába sorolható? Nem tudom. Önökre bízom, hogy eldöntsék.

Tartozzon egy levél bármelyik kategóriába is, az biztos, hogy mindből leszűrhetünk fontos tanulságokat.

Íme egy a legújabb levelek közül:

"Tisztelt Hopeful John Doe!

A nevem ***** *******. A blogja olvasása után úgy éreztem eljött a pillanat, hogy megosszam a történetem és fájdalmaim valaki mással is, valakivel, aki kívülálló. Bízom benne, hogy ez talán segíthet nekem is, és talán az Ön olvasóinak is hasznára válhat.

Jómodú, pesti értelmiségi család gyermekeként láttam meg a napvilágot 1953-ban. Élettörténetem első igazi fordulópontja az 1956-os év volt. Szüleim Franciaországban és az Egyesült Államokban élő barátaik javaslatára úgy döntöttek, elhagyják az országot és valahol másutt fektetetik le családunk új alapjait.

Néhány hónapos Cannes-i tartózkodás után aztán a reményekkel teli Újvilág felé vettük az irányt. A családunk New York egyik külvárosi részén telepedett le újra. Édesapám és édesanyám hamar és könnyen beilleszkedett az amerikai élet mindennapjaiba, számomra pedig az amerikai gondolkodás és öntudat teljesen természetes volt.

A szüleim kiemelten fontosnak érezték, hogy ne veszítsem el a szülőfölddel való kapcsolatomat, ezért édesanyámmal mindig magyarul, édesapámmal pedig angolul beszéltem. Úgy érzem, mindez kulcsfontosságú volt abban az értelemben, hogy milyen nemzeti identitás alakult ki bennem.

Egy jóhírű amerikai egyetem - Rutgers - elvégzése után egy neves amerikai menedzsment tanácsadó cégnél helyezkedtem el. Hét évet töltöttem el e cég alkalmazottjaként. Ezután 1985-ben egy egyetemi jóbarátom unszolására belevágtam egy szoftverfejlesztő cég felépítésébe és irányításába. Nem értettem igazából a szoftverfejlesztéshez, de hittem, hogy az üzleti élet során felhalmozott tapasztalatom segítségével - és a barátom vezette szakmai csapat szakértelmével sikeresek lehetünk. Az üzletbe rengeteg energiát és időt fektettünk. Azonban 5 és fél év után be kellett látnom, hogy nem leszünk képesek arra, hogy valódi, meghatározó szoftver-fejlesztő céggé nőjük ki magunkat. Ekkor eladtam a részesedémeset, és úgy döntöttem, hogy belevágok valami teljesen újba.

Magyarországon ekkor zajlott a rendszerváltás. Számos Amerikában élő magyar származású barátommal, ismerősömmel beszélgettünk ekkor arról, hogy nem lenne-e esetleg érdemes hazamenni.

Nekem nem volt feleségem, családom - még egy kutyám sem. Úgy éreztem eljött az idő, hogy meghódítsam Magyarországot.

Hihetetlen szerencsém volt. A rendszerváltás következtében a hagyományosan felsővezetői pozíciókat - ami az esetek többségében 50-60 év közötti tapasztalt üzletemberek kezében van - elkezdték osztogatni a fiatal generáció prominens tagjai számára. Az, hogy az USA-ban éltem, tanultam és dolgoztam, külön előnynek számított.

A dolgok úgy alakultak, hogy négy hónappal Magyarországra érkezésem után már egy szép kilátásokkal rendelkező középvállalkozás második emberének mondhattam magam. Minden jól alakult. 2000-ben aztán egy itthon kevésbé ismert cég felvásárolta a vállalatot, és a korábbi magyar felsővezető mellé számos, a cég anyaországából érkező felügyelőt nevezett ki. Két évvel később már egy külföldi vezető irányította a vállalatot. Az én pozícióm névlegesen sokat változott az évek során, de a feladatköröm lényegében állandónak volt tekinthető.

Már azon gondolkoztam, hogy 62-63 évesen mivel fogom eltölteni a nyugdíjas éveimet. Az élet azonban tartogatott számomra egy váratlan fordulatot. Ez a váratlan fordulat az Amerikai Egyesült Államokból kigyűrűző nemzetközi pénzügyi válság volt.

A válság következtében 56 évesen - életemben először nem saját akaratomnak köszönhetően - munkanélkülivé váltam. Az ember az elmúlt évek során azt gondolta, hogy sikerült minden lehetőségre felkészülnie és nem létezik megoldhatatlan helyzet. Pedig dehogyisnem.

A válságban emberek százezreit küldik el világszerte. Ekkor egy hozzám hasonló embernek nagyon nehéz képzettségének és tapasztalatainak megfelelő állást találnia.
Megmozgattam néhány szálat, de sajnos rá kellett ébrednem, hogy most az esztelen leépítési hullámok közepette egyszerűen nincs igény rám, illetve a munkámra.

Ezt leírni és kimondani egy hosszú és borzasztóan nehéz feladat eredménye volt.
Természetesen kiváltságos helyzetben vagyok még most is. Az elmúlt évek lehetővé tennék számomra, hogy nyugdíjba vonuljak és visszavonultan éljek bárhol a világon. Mindez nem hangzik rosszul, de bennem még ég a tettvágy, és most úgy érzem, hogy talán örökre lezárult életem szakmailag valóban izgalmas szakasza. Fájdalmas és szívszorító kimondani mindezt, de sajnos muszáj.

Nem tudom mit hoz számomra a jövő, de azt világosan látom, hogy az életem egy olyan fordulópontjához érkezett, amelyet korábban egész egyszerűen elképzelhetetlennek tartottam volna.

Talán kivárom a válság végét, és utána visszamegyek az Államokba, talán ismét nekiveselkedek Magyarországon megtalálni, amit keresek. Egyelőre nem tudom, azt azonban érzem, hogy mostantól újra fel kell építenem önmagam...

Maradok Hű olvasója,

Üdvözlettel:
***** ******* "
 

A történet elképesztő. Remélem sikerülni fog minden, amit eltervezett.

Bevallom hízelgő tudni, hogy ilyen emberek olvassák a blogomat. :)

Hamarosan ismét jelentkezem, ezúttal a magyar állásportálok általam készített feketelistájával!