Sziasztok!

A múlt hét elején kaptam egy érdekes olvasói levelet, amiről már az első olvasás után úgy éreztem, hogy ezt meg kéne osztanom a blog olvasóival.

Ez a levél következik most. Nem a történet egyedisége, sokkal inkább egy érdekes jelenség miatt javaslom elolvasni. Olyan kérdést vet fel a levél, amelyről eddig nem igazán beszéltünk.

Amúgy, ha van olyan, akinek az álláskereséssel kapcsolatosan lenne egy érdekes, pozitív vagy akár negatív tapasztalata azt nyugodtan küldjétek el nekem mailben! Az oldal lényege az, hogy segítsük egymást az álláskeresésünk során, és meglátásom szerint egy kudarcból vagy egy sikerélményből is sokat lehet tanulni. Várom a leveletietket! (mailcímem: nagyzozo64@freemail.hu)

Íme a levél:

"Kedves H. John Doe!

Közel egy hónapja olvastam először az oldalt, azóta is rendszeresen visszanézek. Olvastam az eddig beküldött olvasói leveleket és bevalom kicsit azt éreztem hogy ez a blog is kezd abba a hibába esni, mint a legtöbb állásos oldal. Hogy mire is gondolok pontosan azt hamarosan részletesen kifejtem.

Én egy 23 éves egy kisvárosból származó srác vagyok.
Szüleim a város gyárában dolgoztak szinte egész életükben. Amikor megszülettem akkor elhatározzák hogy valamilyen szakmát fognak a kezembe adni hogy sikeres ember lehessek.

14 évesen leültünk a szüleimmel és elmondták, hogy szerintük manapság az egyetemet és főiskolát végzetekből túl sok van, ha igazán sikeres szeretnék lenni, akkor szakmát kéne tanulnom. Így történt hogy a helyi szakközépiskolába irattak be. Hosszú nem túl izgalmas évek következtek, és végül kőmüvesként végeztem, illetve nem pontosan kőmüvesként, de ez egy másik nem túl érdekes történet.

Az iskola befejezése után szerencsém volt. A sulim segítségével elmehettem szakmai tapasztalatokat szerezni egy pesti épitkezési céghez. Ekkor (2005 táján) nagyon sok lakópark, épület építése tartozott a céghez. A gyakorlati időm lejárta után azt mondták, hogy maradhatok, de nem tudnak bejelenteni teljes állásban, mert az elképesztően sokba kerülne a cégnek és nem érné meg. Elfogadtam a lehetőséget. Hiba volt.

Három évet húztam le náluk. Amikor is a cég hullámvölgybe került. A lakópark-építéseket befejeztük, az újabb terveket pedig vagy törölték vagy néhány évvel elhalasztották.

Kevesebb munka, kevesebb ember. Ez volt a mottó. Az elsők között raktak ki, mert nem voltam hivatalosan a cég alkalmazottja.

Ekkor még optimista voltam. Úgy éreztem megszereztem egy alapos tudast a szakközépben, majd most eltöltöttem a tanulóéveimet egy komoly pesti cégnél, nem lehet gond munkát találni.

Ekkor elkezdödött a világválság. Szinte minden cég akit felhívtam azt mondta hogy amíg ez a válság el nem ül, nem vesznek fel új embereket. Egy-egy cég kérte el a telefonszámom, de ők sem hívtak vissza.

Az első két hónapot aránylag jól birtam. Utána kezdődtek a gondok. Úgy éreztem, hogy zsákutcába jutottam. Elkezdtem gondolkozni a jövőn. Céget szivesen alapitottam volna, de se pénzem, se kapcsolataim nincsenek és mivel nem voltam bejelentve, valószínűleg hitelt sem kapnék. Arra is gondoltam, hogy külföldön próbálok szerencsét, de az angolom nagyon gyenge sajnos. Aztán beugrott, hogy biztos van nekem valahol itthon munka, csak rossz helyen próbálkozom.

Ekkor jött képbe az internet. Aránylag sokat interneteztem régen is, gondoltam megpróbálom hátha lehet valami munka nekem is.

Tévedtem.

Az internetes állásoldalak mindig csak az egyetemet végzett, idegen nyelveket beszélőknek szólnak. De mi lesz azokkal akik nem ilyenek????

Elképesztően zavaró, hogy mindenhol ilyen-olyan menedzsereket keresnek, de olyan, ami nekem hasznos lehetne egyszerűen sehol nincs. És nem csak én vagyok ilyen, rengeteg ismerősöm van, aki szintén nem tanult főiskolán és ezek az oldalak egyszerűen hasztalanak nekünk.

Decemberben elhatároztam hogy visszaköltözöm a szülővárosomban. Azóta egy épitkezésen dolgozom. Nem fizet jól, de legalább van állásom. Most ez is nagy szó.

A történetem gondolom nem egyedi, de azért írtam le, mert hálás lennék, ha tudnál segíteni valahogy! Nem tudom hol kéne tovább próbálkoznom.

Üdv.

*********** *****"

A kérdés valóban jogos és nehezen megválaszolható.

A hiba alapvetően ott van szerintem, hogy a mai állásportálok elsődlegesen a Magyarországon működő multinacionális, de legalábbis regionális nagyvállalatok igényeit kívánják kielégíteni. Ezen cégek pedig nem a szakmunkásokat, hanem a képzett, felsőfokú végzettséggel rendelkező embereket keresik.

Én személy szerint kiírnám az összes komolyabb épitkezési vállalkozást azokban a városokban, ahol szívesen dolgoznál (itt a tudakozó, arany oldalak és az internet is hasznos forrás lehet). Ezeknek megpróbálnám megszerezni a telefonszámukat vagy az e-mail címüket és felvenném velük a kapcsolatot.

Ha most valóban ilyen kiélezett az építőipari helyzett - bevallom nem igazán vagyok képben ezen a területen - akkor szerintem két dolgot lenne érdemes kihangsúlyoznod. Egyrészt, hogy te egy képzett szakember vagy, aki már többéves tapasztalattal rendelekezik, másrészt lehet, hogy meg kéne próbálnod felajánlani, hogy az első hónapokban olcsóbban dolgozol, hogy bebizonyítsd a rátermettséged. Amire viszont feltétlenül figyelj, hogy csak olyan vállalathoz menj, ahol bejelentenek, máskülönben ugyanabba a hibába eshetsz, mint legutóbb.

Hamarosan jelentkezem egy ranglistával, amely a magyar állásportálokat hasonlítja össze design, külső megjelenés és látványvilág alapján!