HTML

Állás Wanted

Az oldal célja, hogy őszintén és köntörfalazás nélkül beszéljünk azokról a témákról, amik az álláskereséshez kapcsolódnak. Mi, az oldalon író bloggerek, mind átéltük az álláskeresés mélypontjait és ezekről nyíltan merünk beszélni, mert hisszük, hogy a tapasztalatainkból mások is okulhatnak! A saját tapasztalatainkon túl az érdekesebb beérkező olvasói levelek közül is megosztunk néhányat az ide látogatókkal!

Az álláskeresésről őszintén!

2009.02.19. 23:50 Hopeful John Doe

Olvasói levél - Kapcsolat a főnökkel, majd élet a munkanélküliek között...

Címkék: vélemény munka olvasói levél levél állás álláskeresés állásajánlat munkanélküli kirúgás munkakeresés munkahely munkaajánlat főnök szerető dolgozni maca állások munkák kirúgtak állásportál

Sziasztok!

Szerencsére nem kellett sok időnek eltelnie, hogy az oldalt egyre többen és többen olvassák. Ennek nagyon örülök, bár az elsődleges cél nem az oldal látogatottságának folyamatos emelkedése, hanem hasznos, érdekes, tanulságos történetek megosztása egymással, amin keresztül talán mindannyian tanulhatunk valamit. Mindezek mellett, pedig majd én is leírom az általam átélt különös tapasztalatokat, benyomásokat munkakeresésem során.

Megérkezett az első olvasói levél a már korábban megadott e-mail címemre (nagyzozo64@freemail.hu), ide várom a későbbiek során is az érdekes történeteket, tapasztalataitokat!

Íme az első levél, amit egy 40-es évei elején járó hölgy írt életéről és a szituációról, hogyan került ő is a "szabadok" egyre növekvő táborába.

"Szia!

Nagyon tetszett az első két bejegyzésed gondoltam elmesélem én is a történetem. Nem szeretném megmondani a nevem, mert nem örülnék, ha a bejegyzés alapján bárki azonosítani tudna és kérlek az e-mailcímem megemlítése nélkül tedd közzé a levelem.

A történetem teljesen szokványosan indult. Egy Budapesttől 40 kilométerre lévő városban születtem egy átlagos, középosztálybeli családba. Szüleim kezdetektől a tenyerükön hordoztak, én voltam a család szeme fénye. Az középiskola elvégzése után nem sikerült a felvételi a főiskolára, így egy barátnőmmel együtt - aki szintén lemaradt - elhatároztuk, hogy felmegyünk a nagy Budapestre és szerencsét próbálunk.

Nem dolgoztam korábban sehol, nem beszéltem idegen nyelvet - angolul pötyögtem egy keveset csupán -, de mivel elég csinosnak számítottam akkoriban gondoltam nem lesz gond a munkakereséssel.

Így is lett. Emlékszem életem első interjúrára. A későbbi főnököm és a személyzeti ügyek felelőse volt aki az állásinterjún fogadott. A munka egy asszisztensi állás volt. Olyat kerestek akinek tapasztalata van és nagyon jól beszél angolul. Nekem egyik sem volt, de gondoltam van olyan blúzom ami meg tudja változtatni a véleményüket.

Igazam lett.
Az első pillanatban éreztem, hogy a főnök kiszúrt magának. Amikor feljöttem Pestre szakítottam Tomival, a középiskolai barátommal, így egyedül voltam...
Zoli a főnököm, akkor 38 volt, én 19. De volt benne valami, ami megfogott.
Egy hónap múlva, az első céges összejövetel után együtt töltöttünk egy elképesztő éjszakát. Gyengéd volt, tapasztalt és figyelmes.
Néhány nappal később tudtam meg, hogy felesége van és egy 7 éves kislánya. Nem érdekelt, boldoggá tett és csak ez számított.
Egy évet kellett várnom az első előléptetésemre, aztán két évet a másodikra. Huszonöt sem voltam, amikor többet kerestem, mint a szüleim...

Hat évig tartott a titkos viszonyunk. Soha nem buktunk le. A munkatársaim minden bizonnyal tudtak rólunk, de gondolom nem mertek erről előttem beszélni, talán mert féltették az állásukat.

A kapcsolatunknak azonban hat év és három hónap után végeszakadt. A céget felvásárolták és ő külföldre utazott, hogy a felvásárló cég vezetőségében kapjon egy unalmas, de annál zsírosabb állást.

Az első pillanatban azt gondoltam, hogy eljött a pillanat, hogy kereshetek új állást. Nyílvánvaló volt, hogy nincs meg a megfelelő képzettségem ahhoz ami elméletileg a munkám, a gyakorlatban pedig lényegében nem csináltam soha semmit, csak kiosztottam azt a munkát, amit nekem is kiosztottak.

Az élet azonban máshogy gondolta. Az újonnan kinevezett főnökbe jobban beleestem, mint az előzőbe. Ő 41 volt én akkor 26.
Mondják, hogy okos ember kétszer ugyanabba a folyóba, nem lép. Dehogynem.
Ismét egy hosszú, titkos viszonyba bonyolódtam. Persze, neki is volt felesége, miért ne lett volna... Úgy tűnik, nekem mindig ez jut.

Hét éven keresztül találkoztunk titokban hetente egyszer, néha kétszer. Az állásom biztos volt, folyamatosan emelték a fizetésemet, az évvégi bónuszok pedig sokszor magasabbak voltak, mint az egész éves fizetésem. Fantasztikusan éltem, az egész olyan volt, mint egy álom.

Hét év múlva bejelentette, hogy vége, ennyi volt. Talált egy fiatalabb és csinosabb lányt.
Összetörtem teljesen. Rááldoztam hét évet az életemből. A legszebb éveimet, mindent megtettem volna érte, de rá kellett jönnöm, hogy neki csak egy jó numera kellett.
Amikor bejelentette, hogy vége azt mondta, hogy ne aggódjak az állásomat megtarthatom és amennyiben hallgatok még inkább megemeli a fizetésem.

Sokan most azt mondhatják, hogy nincs az a pénz. De van. Körbetelefonáltam az ismerőseimnek, hogy nem tudnak-e egy jó kis állást. Ekkor ébredtem rá először, hogy végzettség, nyelvtudás és használható kapcsolatok nélkül az, hogy a "főnök macája" voltam - ahogy a többiek hívtak, mint később kiderült - nem elég ahhoz, hogy egy olyan munkát kapjak, amely legalább megközelítheti azt amit a munkahelyemen kaptam.
Nyeltem egy nagyot és azt mondtam legyen.

Hat olyan év következett, amikor munkám alig volt, azonban igazán élveztem az életem. Rengeteget utaztam, pasiztam, kipróbáltam, hogy milyen a búvárkodás, megtanultam, hogyan kell síelni és hasonlók.
Ha valaki akkor ismer meg, egyértelműen egy boldog, elégedett nőt lát, aki élvezi minden pillanatát az életének.

Ez így is volt egészen 2006-ig.
Akkor történt valami, amire igazán nem számítottam.
A főnököm kirúgták, mert kiderült, hogy bizonyos döntéseknél jobban számított neki saját maga, mint a cég.

A következő főnök egy idióta volt. 55 éves, igazi aktakukac. Valamilyen pénzügyi területen dolgozott korábban. A cégnél szükség volt komoly anyagi megszorításokra, ezért úgy érezték, ez a barom képes lehet elérni a vállalat céljait és stabiliználni tudja a vállalat helyzetét.

Egy hónap sem telt el. Behívott az irodájába. És a következő szavakat mondta nagyjából: "Az utóbbi hetekben utánakérdeztem magának... A helyzet az, hogy a cégnek meg kell válnia pár munkatárstól... és elsőként úgy gondoltam az előző főnök kurvájával kezdem. Egy napja van, hogy összepakoljon és nem akarom többet itt látni."

Sokk. Sokk. És még több sokk.
Összepakoltam és otthagytam életem egyetlen munkahelyét, ahol majd 20 évet húztam le.

Azóta eltelt három év. Az első évben gondoltam pihenek és feltöltődök, majd utána nekiállok munkát keresni.
Az egy év pihenésből végül kettő lett, majd most már három. Nincs felsőfokú végzettségem, a főnök referenciát nem adott és az eddigi állásinterjúkon valahogy soha nem jött ki a lépés.

Amikor segítségért fordultam a korábbi főnökeimhez, mind kedvesen, de udvariasan elzavartak, hogy sajnos nem tudnak segíteni.
Most már nem vagyok húsz éves, a külsőm miatt nem fognak felvenni sehova...
Nem tudom mi lesz így. Egyelőre a félretett pénzemből éldegélek, de ez már maximum egy-másfél évig tart ki. Nem akarok olyan munkát, ami sokkal rosszabbul fizet, mint a korábbi, de sajnos rá kell lassan ébrednem, hogy muszáj lesz kompromisszumot hoznom, ha dolgozni akarok...

Hogy hogyan tovább? Nem tudom. Egyelőre gondolkozom és keresem a lehetőségeket.
Arra rá kellett jönnöm, hogy a kivágott blúzom már kevés. Talán valamilyen képzésre kéne elmennem, de nem tudom, hol kezdjem, mit csináljak...

Amennyiben valamilyen érdekes fejlemény történne jelentkezem, addig is maradok a blogod hűséges olvasója! :)
                                                            Üdvözlettel"

                                                         

Érdekes történet. Mindenki szűrje le a tanulságát saját maga számára.
Hogy mihez érdemes ilyenkor kezdeni? Ha most tudnám erre a választ, minden bizonnyal egy "Hogyan legyünk sikeresek?" kézikönyv bestseller-írója lennék, de sajnos még nem vagyok. :))

A következő hónapokban azonban kísérletet teszek arra, hogy a Ti segítségetekkel megtaláljam, hogyan tudnánk mi "szabadok" minél hamarabb elhelyezkedni!

Nekiestem átnézni a magyar állásportálokat, még a héten jelentkezem a kedvenceimmel! :)

Hamarosan jelentkezem!
 

 


 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://allaswanted.blog.hu/api/trackback/id/tr69953932

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

False Prophet 2009.11.05. 21:23:49

Ez de LOL...
Hát komolyan, én egyet szoktam érteni minden nehéz sorsú társammal, akik velem együtt naphosszat panaszkodnak, hogy milyen szemetek a munkaadók, a főnökök, a HR-esek, és hogy mennyire el van cseszve minden a munkaerőpiacon, de ezt a levelet olvasva csak jóleső káröröm ömlött szét a szívemben.
Mégis, kitől vársz szimpátiát, levélíró?? Hát te magad vallod be, hogy nem csináltál soha semmit, nem értesz semmihez, egy szalmaszálat nem tettél keresztbe, mégis többet kerestél, mint a szüleid, csak azzal, hogy szétraktad a lábad. Az a legutóbbi főnököd, akit nemes egyszerűséggel idiótának, marhának aposztrofálsz, nyilván az első normális ember volt a cég élén, korrekten jellemzett is téged, és megtette a lépéseket a tisztulás érdekében. Örülj neki, hogy ennyi éven át tudtál ingyenélni! Ha valami haszna van ennek a nyomorult válságnak, az az, hogy az ilyenek a helyükre kerülnek. Nyugodtan tarts engem is marhának, idiótának, megtiszteltetés ez a hozzád hasonlóktól.
(az eszem megáll...)
süti beállítások módosítása