Sziasztok, kedves Állás Wanted olvasók!
Mint azt biztosan hallottátok, a blog gazdája társszerzőket keresett, hogy több nézőpontból is megmutathassuk a blogon, hogy milyen nehézségekkel kell szembesülnie manapság egy állást kereső, a saját jövőjéért tenni akaró embernek.
Magamról annyit, hogy István vagyok, egy gazdasági felsőfokú szakképzettségem van, emellett középfokon beszélek angolul, és jelenleg egy budapesti call centerben dolgozom, azaz van munkám. Kérdezhetnétek, hogy akkor én hogy is jöttem képbe? A helyzet az, hogy a szakképzés befejezése után egy hónappal elvesztettem az addigi állásomat egy kis cégnél (létszámleépítés...), majd közel egy évig intenzíven kutattam a jelenlegi munkám után (jó lett volna nekem szinte minden, csak a számlákat és az albérletet bírjam kifizetni, meg ugye enni is kell néha...). Szóval én is olvasgattam a blogot, amikor munkanélküli voltam, és hát be kell valljam, sokszor segített az oldal abban, hogy ne adjam fel.
Ezért úgy gondoltam, én is igyekezni fogok visszaadni Nektek egy kicsit, egy kicsit meg akarom könnyíteni a Ti álláskereséseteket azzal, hogy leírom, milyen buktatókkal találkoztam, milyen elképesztően megalázottnak és sikertelennek éreztem magam egy-egy elutasítás után. De azt is le fogom írni, hogy milyen hihetetlenül elszánt voltam, nem hagytam magam sodródni az árral, és elhatároztam, hogy igenis én fogok győzni a végén, igenis lesz állásom, és igenis előrébb tudok lépni az életben!
Az írásaimhoz nagyon várni fogom a Ti hozzászólásaitokat, a Ti tapasztalataitokat, a Ti tanácsaitokat, hiszen ez az egész blog arról szól, hogy segítsünk egymásnak, hiszen mindannyian egy cipőben jártunk/járunk!
Holnap jelentkezem az első írással, addig is minden jót!
