Sziasztok!

Ne haragudjatok, hogy sokáig nem jelentkeztem! A helyzet az, hogy elég komoly problémák vannak a munkahelyemen...konkrétan leépítés várható február-márciusban. Emiatt tiszta ideg voltam/vagyok, és nem nagyon volt időm máson gondolkozni, csak hogy nehogy én legyek az egyik „kiválasztott”. Na, de vissza a történetemhez!

Ott hagytam abba, hogy reménytelenül kerestem munkát tavaly előtt. Már néztem az Expresszt, szinte minden, munkalehetőséget ígérő cetlin lévő telefonszámot felhívtam, de semmi sikerrel. Rengeteg falba ütköztem, és mint azt „judkaszössz” olvasóm megjegyezte, én is hibás voltam a sikertelenségemben. Ugyanis pl. nem tudtam rendes önéletrajzot írni, mert ilyen hasznos és gyakorlati ismereteket nem tanítottak az iskolában. Bezzeg az egyszikűeket-kétszikűeket vágni kellett...Egyszer arról is írni fogok, hogy milyen forrásokból érdemes felkészülni egy állásinterjúra, hol lehet rendes önéletrajz-sablonokat találni, stb.! De ne szaladjunk ennyire előre! Vissza a történetemhez 2008 őszére!

No, tehát ekkor jött egy olyan lehetőség, amire utólag nem vagyok túl büszke. Megtaláltam ugyanis egy munkaközvetítő „cég” telefonszámát egy hirdetőtáblán: "munka azonnal, garanciával, ingyen, stb.". Hát, elhihetitek, azonnal ugrottam erre! Később kiderült, hiba volt...

Telefonos egyeztetés után két maffiózó kinézetű alak (a cég képviselői...vagy inkább a szervezett bűnözés képviselői) várt egy 15. kerületi romos családi házban. Már a hely is bizarr volt, de gondoltam, mindent meg kell próbálni. Előadták, hogy segítenek nekem munkát találni, és papírokat intézni (gondolom,  vendégmunkásokra voltak szakosodva), és egy hónapon belül garantáltan elhelyezkedhetek valahol. Annyira reménytelen volt akkor a helyzetem, hogy kb. 1 perc gondolkozás után azt mondtam nekik, rendben! Mindez azonban nem lesz ingyen, mondták. Kibökték, hogy ez a szolgáltatás 20.000 forintba fog fájni nekem, viszont ha nem találnak nekem munkát, akkor visszajár a pénz fele (na, ez már akkor is pofátlannak tűnt). Más szorult helyzetén nyerészkedni...

A lényeg, hogy reménytelenségemben egy héten belül kifizettem nekik a pénzt (barátaimtól kért kölcsönből, mi másból), és vártam a csodát. Vagy legalábbis egy normális melóhelyet. Hát, azt várhattam is... Két hétig hiába hívogattam őket, nem vették fel. Kénytelen voltam rádöbbenni, hogy engem piszkosul átvertek.

Azonban már erre felkészültem egy kicsit akkor is, amikor fizettem nekik, ezért még azon a héten elkezdtem keresni munkát az interneten. Na de hogy ez az ötlet honnan jött? Pontosabban nem az ötlet, hanem a jó webcímek honnan származtak? És miért nem gondoltam erre korábban? Mindezt leírom a következő postomban.

Addig is, gyertek, írjátok le a véleményeteket, kérdezzetek, meséljétek el a ti sztoritokat, segítsünk egymásnak jó tanácsokkal!