HTML

Állás Wanted

Az oldal célja, hogy őszintén és köntörfalazás nélkül beszéljünk azokról a témákról, amik az álláskereséshez kapcsolódnak. Mi, az oldalon író bloggerek, mind átéltük az álláskeresés mélypontjait és ezekről nyíltan merünk beszélni, mert hisszük, hogy a tapasztalatainkból mások is okulhatnak! A saját tapasztalatainkon túl az érdekesebb beérkező olvasói levelek közül is megosztunk néhányat az ide látogatókkal!

Az álláskeresésről őszintén!

2009.09.04. 19:06 Hopeful John Doe

Olvasói levél - Avagy álláskeresés egy diszkriminatív országban

Címkék: vélemény munka olvasói levél állás álláskeresés tapasztalat állásajánlat munkanélküli munkakeresés újrakezdés munkahely munkaajánlat dolgozni állások munkák

Ahogy ígértem a következő időkben megpróbálok ismét egyre sűrűbben és sűrűbben jelentkezni bejegyzésekkel. Az első őszeleji poszt úgy gondoltam, hogy egy újabb állásportálos összehasonlítás, elemzés lesz, de aztán néhány napja kaptam egy levelet, ami megváltoztatta a terveimet. 

 

Egész sok levél érkezett az utóbbi időben, aminek bevallom nagyon örülök.

 

Nehéz azonban a levelek közül kiválasztani azokat, amelyeket a blogon is közzé teszek. Sok olyan levelet olvasok, amelyik elképesztően hasonlít az én vagy valamely közeli ismerősöm történetére. Ezen levelek mind-mind azt mutatják meg, hogy akármennyire is elszeparált, egyedi jelenségeknek hisszük azt, ami velünk történik, sajnos kudarcélményeinket sokan mások is átélték. Azt is mondhatnám, hogy kudarcainkban rengeteg hasonló emberrel osztozunk.

 

Kezdetben úgy éreztem, hogy hasznos, ha elmondom, hogy mely levél, milyen reakciót váltott ki belőlem, hogy értelmeztem az egész üzenetét, de mára ráébredtem, hogy sokkal többet mond el az, ha csak közzéteszem a leveleket és ráhagyom az olvasóra, hogy értelmezze az adott életet, sorsot.

 

Így lesz ez most is. Mindenki vonja le a maga tanulságait!

 

 

"Kedves Hopeful John Doe!

 

 

Nyár elején bukkantam blogodra, és olyannyira megtetszett, hogy rögtön elolvastam az összes akkori bejegyzést, s azóta is rendszeresen visszatérek ide. Nagyon igazakat írsz, sokszor bólogatáson kapom magam, miközben soraidat olvasom. A kedvenceim azonban mégis az olvasói levelek. Nagyon elgondolkodtató és mélyen megindító az emberi sorsokról olvasni, pláne személyesen attól, aki átélte.

 

Sajnálattal veszem azonban tudomásul, hogy mostanában mind a post-ok, mind a levelek száma csökkenőben van. Éppen ezért billentyűzetet ragadtam – gondoltam, hátha csak egy kis bátorításra van szükséged.

 

 

Én egy 32 éves, kétdiplomás, munkanélküli, félvér nő vagyok: édesapám fekete, édesanyám magyar. Azt hiszem, ezzel már mindent elmondtam, de ha nem bánod meg, részletesen kifejtek mindent.

 

 

1977-ben születtem Budapesten. Édesanyám egyedül nevelt fel – apukám még az első szülinapom előtt meghalt, róla nincsenek is emlékeim. Anyukám mindent megtett, hogy ne érezzem magam kívülállónak, ám sajnos nem ért el nagy sikereket. Mióta az eszemet tudom, a gyerekek és a felnőttek furcsán néznek rám, mintha idegen lennék. Voltak és vannak is emberek, akik megpróbálnak befogadni, egyenrangúként kezelni, de sajnos a legtöbben egy alsóbbrendű „néger”-ként tekintenek rám. Hiába születtem Magyarországon, hiába a magyar anyukám nevelt fel, hiába érzem magam én is magyarnak. Mindez mit sem számít.

 

 

Már kislányként is mindig az motoszkált a fejemben, hogy „Na majd én megmutatom nekik! Majd meglátják, hogy én is vagyok valaki!”. Kitűnő eredménnyel végeztem el mind az általános iskolát, mind a gimnáziumot, így ösztöndíjjal felvettek az orvosi egyetemre. Sebész akartam lenni. Azonban hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem fog működni, hiszen sokan biztosan nem engednék meg, hogy hozzájuk érjek, pláne hogy én operáljam meg őket. Éppen ezért két év után elkezdtem a jogot is, párhuzamosan az orvosi egyetemmel (azért a remény még mindig élt bennem).

 

A diplomák megszerzése után elérkezett az álláskeresés ideje. Jelentkeztem kórházakba, ügyvédi irodákba. A legtöbben válaszra sem méltattak, azonban ha mégis akkor az elbeszélgetés után soha nem hallottam többet az érdeklődő cég felől. Egyszer egy ügyvédnő azonban megkeresett. Elmondta, hogy az eredményeim rendkívüliek, de nem dolgozhat együtt velem, hiába szeretne. Máig a fülemben csengenek szavai: „Nem akarom elkeseríteni, de a magyar emberek nem szívesen bíznák legbelsőbb ügyeiket egy…nos, egy olyasvalakire, mint Ön.”

 


Hosszú évekig kitartóan kutattam a képzettségemnek megfelelő munka után, de mindenhol zárt ajtókba ütköztem. Kaptam több ajánlatot is külföldön, de nem lennék képes itthon hagyni édesanyámat – ő köt egyedül Magyarországra. Emiatt úgy döntöttem, lejjebb adom az igényeimet.

 

 

 

4 éve találtam meg életem első munkáját. Egy külföldi tulajdonban lévő kis panzióba vettek fel recepciósnak. Nem panaszkodom, mert sokkal jobb, mint emberek ezreinek jut, de azért gyakran elkeseredek. Egy orvosi és egy jogi diplomával a zsebemben ott ülök a pult mögött már 4 éve és várom a csodát.

 

 

Azért nem adom fel a reményt, folyamatosan írom az e-maileket és a kopogtató leveleket, minden nap úgy ébredek fel, hogy hátha ez lesz az a nap, mikor pozitív visszajelzést kapok. Sokszor megtörtem az utóbbi években, de aztán szerencsére mindig sikerült valahogy erőt merítenem és újból nekiállni az egésznek.

 

Tudom, hogy nem könnyű, de Neked és minden kedves álláskeresőnek is azt kívánom, hogy ne adjátok fel! Érdemes küzdeni, hiszen csak így juthatunk előrébb, az nem vezet semmire, ha leülünk és sajnáljuk magunkat. Engem édesanyám erre nevelt és őszintén hiszem, hogy csak így érdemes élni.

 

 

Végezetül engedd meg, hogy a kedvenc idézetemmel zárjak. Szerintem nagyon igaz, remélem Te és kedves olvasóid is így fogják gondolni.

 

 

Nem elég jóra vágyni:

 

a jót akarni kell!

 

És nem elég akarni:

 

de tenni, tenni kell.”

 

/Váci Mihály/

 

 

 

Baráti üdvözlettel,

Rita"

 

 

Hamarosan jelentkezem ismét!

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://allaswanted.blog.hu/api/trackback/id/tr631360549

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bezzegszilvia · http://allas-munka.blog.hu/ 2009.09.18. 21:40:21

Kedves Rita!

Az egyik szemem mosolygott, a másik sírt, amikor a levelet olvastam. A kitartásod, a hited, az optimizmusod és a benned lévő erő példaértékű lehet mások számára!

Tapasztalat nélkül, bármilyen bőrszínnel is születik az ember, sokkal nehezebb sajnos munkát találni. Elszomorító, hogy milyen mértékben tudnak az emberke diszkriminálni :(

Őszintén remélem, hogy mihamarabb Rád talál álmaid állása és azzal foglalkozhatsz, amit tanultál, s szívvel-lélekkel tudsz végezni!

False Prophet 2009.11.09. 18:44:01

1. "Én egy 32 éves, kétdiplomás, munkanélküli, félvér nő vagyok"
2. "4 éve találtam meg életem első munkáját. Egy külföldi tulajdonban lévő kis panzióba vettek fel recepciósnak. Nem panaszkodom, mert sokkal jobb, mint emberek ezreinek jut, de azért gyakran elkeseredek. Egy orvosi és egy jogi diplomával a zsebemben ott ülök a pult mögött már 4 éve és várom a csodát."

Ebben a két mondatban te nem érzel némi ellentmondást? (ui. munkanélküli vagy, de közben 4 éve van munkád)
De jó, ez lehet némi kifejezésbeli hiba is, hogy van munkád, csak nem olyan, amilyet szeretnél, csak hát én mindig fennakadok az ilyen kifejezett logikai bukfenceken. Na de lépjünk túl ezen.
Viszont jogászként tudnod kell, hogy nem csak az ügyvédi pálya létezik ezen a területen. Azt könnyen el tudom képzelni, hogy egy ügyvédi iroda nem alkalmaz akár bőrszínre való tekintettel (de lehet bármi más is, pl. egyszerűen nem tetszik a képed akár hófehér bőrrel is), elvégre az egy magánvállalkozás, és ő arra törekszik, hogy úgy vezesse az irodáját, ahogy szerinte a legjobb profitot éri el (egyébként az ilyen okot pont hogy jogvégzettek nem szokták bevallani, hiszen pontosan tudják, hogy emiatt nagyon megüthetik a bokájukat, inkább azt mondják, hogy az állás betelt).
Viszont az ügyvédi pályán kívül ott vannak a különböző állami jogászi pályák: bíró, ügyész, és legfőképpen a közigazgatás! Az első kettőbe nagyon nehéz bekerülni, bár ha rendkívüliek az eredményeid, szerintem azzal is érdemes lenne megpróbálkozni, elvégre versenyvizsga és pályázat útján töltik be. A közigazgatás viszont nonpluszultra volt egészen idén nyárig, rengeteg álláshely, és mindet pályázat útján töltötték be, szerintem ilyen helyen kevesebbet számít a bőrszín, hiszen a pénzt a működéshez az állam adja, nem egy ügyvédi iroda-szerű magáncég.
Mondom VOLT, mert nyár óta államigazgatási létszámstop van, tehát a megüresedett állásokat se lehet betölteni... és nemrégen 200 diplomás cigánynak kínáltak közigazgatási helyet, mindezt a létszámstop alatt! Na számomra ez a felháborító, de a helyedben cigánynak hazudtam volna magam, és jelentkeztem volna :P
Ami az orvosi vénádat illeti, azzal meg ha nem is orvosnak, de talán ápolónak, nővérnek talán csak felvennének, és később kiemelnek.
Mind a két dolog jobb mint a recepciósi állás, hiszen ezekkel tehetsz szakvizsgát, minden további nélkül beírhatod az önéletrajzba és később nyithatsz saját ügyvédi irodát, vagy magánpraxist folytató orvosi rendelőt, ahol a magad ura lehetsz.
Én a helyedben ilyen irányokba próbálkoznék.

Hopeful John Doe · http://lasztirugas.blog.hu/ 2009.11.09. 19:02:43

@False Prophet:

Nagyon elgondolkodtató komment, elismerésem!

A kommented elején említett kettősség valóban érdekes. Én két dolgot tudok elképzelni megoldásnak.
Egyrészt könnyen lehet, hogy valamelyik résznél rosszul/félreérthetően/hiányosan fogalmazott a levél írója, másrészt elképzelhető, hogy két diplomával a háta mögött a recepciós állást nem tekinti "valódi állásnak", szóval, amikor munkanélkülinek írta magát az lehet egyfajta freudi elszólás is akár. De ezt a levél írója tudná megválaszolni egyedül. Így bármilyen ötlet csupán belemagyarázás lenne a részemről. Remélem majd valamikor olvassa ezeket a kommenteket és megírja, hogy pontosan mi is a helyzet.

A 200 diplomás romának történt "állásosztás" egyrészt a létszámstop miatt megdöbbentő, másrészt elgondolkodtató.
A szocialista kormány - ha már intézkedései többségében a szociális érzékenység jelét sem mutatja - gondolom próbál ilyen és ehhez hasonló programokkal/látszatintézkedésekkel tenni a magyarországi romák felzárkóztatásáért, asszimilációjáért. Az feltétlenül igaz, hogy az időpont nem éppen ideális egy ilyen döntéshez.

Egyetértek azzal is, hogy feltétlenül érdemes minden szóba jöhető területet megcélozni, ha az elsődlegesen kiszemelt cégeknél nincs esély a bekerülésre. Azonban abban egyetértek a levélíróval, hogy nem fehérként jóval nehezebb lehet az ilyen, mondhatni "bizalmi" szakmákban elhelyezkedni.

False Prophet 2009.11.10. 09:45:31

Na ja, az ügyvédjelölti állás egyébként tényleg a legnagyobb szopás ami létezik, a szakvizsgához szükséges 3 éves gyakorlat miatt az ügyvédek gátlástalanul ki is használják a helyzetedet, szóval minimálbéren kívül nem is nagyon lehet ott másra számítani, sőt olyan is van sok helyen, hogy még neked kell fizetni, ha mást nem, a járulékokat magad után, hogy alkalmazzanak és így meglegyen a gyakorlatod :(
Azért mondom, hogy még a későbbi ügyvédi pályát is célszerűbb megközelíteni a közigazgatás vagy az önkormányzatok felől, mert a jogi szakvizsga egységes, tehát a közigazgatásban eltöltött 3év után is lehet ügyvédi irodát nyitni.
De a levélíró esetében még egy plusz hátrány is van most már ügyvédi irodáknál: nincs START-kártyája! Ez ugyanis alanyi jogon legfeljebb 30 évig járna (diploma esetében), de hát ez már nem is az első munkahelye lenne. Lehet ugyan 30 év fölött is szerezni ilyet, de ahhoz 1 évig regisztrált munkanélkülinek kell lenni, ami ugye megintcsak nem jön szóba, ha jelenleg is van munkahelye. Az ügyvédeket meg (amellett hogy bizalmi állás is) tényleg csak az érdekli, hogy minél kevesebb pénzt kelljen kifizetni a leendő csicskáiknak, a START-kártyás jelölt pedig kb. 20%-os költségmegtakarítást jelent nekik. Ez szerintem sokkal nagyobb hátrány mint a bőrszín, és emiatt gyakorlatilag végleg felejtős is a levélírónak ez az állás. Tényleg érdemesebb lenne az orvosi pályán próbálkozni, most hogy az államigazgatás le van zárva.